Ha igazán fiús programot szeretnétek, látogassatok el gánti Bauxitföldtani Parkba. Budapesttől, autópályán, kb. 1 órás autóútra található a Vértesben. Óriási élmény volt a srácoknak, bár sajnos a COVID miatt a bányamúzeum és a Látogatóközpont zárva van, de a kinti rész látogatható belépődíj ellenében. 

A bejárttól nem messze található a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum, amely előtt egy régi mozdony és hozzácsatlakoztatott csillék állnak.Mellette egy kisebb mozdonyt állítottak ki, amelyre a gyerekek felmászhatnak.

Innen balra elindulva, a Látogatóközpont mögött, jutunk el a bányagödörhöz. Ahogy egyre közelebb érünk, úgy válik vörösebbé az út. Majd egészen lent a kialakításra került egy 13 állomásból álló tanösvény, mely szabadon végigjárható. Mi ugyan nem jártuk végig, mert a különféle színű és formájú kőzetek teljesen elvarázsolták a fiúkat, de biztosan sok érdekességet lehet megtudni arról, hogy mi történhetett az évmilliók alatt ezen a területen. 

Ha meguntátok a bányát, akkor érdemes még a vele szemben lévő dombra felkaptatni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tájra. 

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

(Photo by Srikanta H. U on Unsplash)

1.)Sarkady Sándor: Télapó

2.) Mikulás, Mikulás

Ha egy tuti főzőgyurma receptet keresnél, próbáld ki ezt. Kb. 20 percet vesz igénybe, utána azonnal gyurmázhat is vele a gyerkőc. Ami még fontos, hogy semmi káros anyagot nem tartalmaz és minden hozzávaló megtalálható a háztartásban.

Hozzávalók:

3dl víz

25dkg liszt

2 evőkanál só

1 kávéskanál citromsav

2 evőkanál olaj

Ha esetleg nincsen otthon citromsav, fillérekért beszerezhető a patikákban.

Elkészítés: 

Keverj össze minden száraz alapanyagot, majd add hozzá a vizet és az olajat. Legkisebb fokozaton folyamatos kevergetés mellett 15-20 percig főzd a masszát (nekünk indukciós főzőlapunk van, azon 25 percig kellett kevergetni 4-es fokozaton). Akkor van készen, amikor már nehezen, szinte nem is lehet keverni. Hagyd kihűlni, majd gyúrd át és adhatod is a lurkónak gyurmázásra, imádni fogja. Én ugyan nem színeztem semmivel, de ha te szeretnéd, akkor a lisztbe lehet ételszínezéket tenni.

Tárolásra keress egy jól zárható dobozt, így hetekig eláll. Mi már második hete gyúrjuk és még mindig tökéletes, így bátran ajánlom. :)

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

Emlékszem, gyerekként mennyire vártam a karácsonyt. Már hetekkel előtte lázban égtem, és állandóan azt kérdezgettem anyutól, hogy mit fogok kapni. Ő persze, soha nem árulta el… és milyen jól tette, hiszen mindig hatalmas meglepetés volt, amikor kibontottam az ajándékot. Felnőttként azonban már inkább stresszről, vásárlásról, menü összeállításról szól. Mióta gyerekek vannak, azóta sokkal tudatosabban készülünk erre a gyönyörű ünnepre. Megmutatom, mi hogyan hangolódunk a karácsonyra.

Adventi mesék, és rajzolás Jézuskának

Már november közepe-vége felé ilyen témájú színezőket nyomtatunk, adventi meséket olvasunk a gyerkőcöknek. Karácsonyi dekorációkat készítünk, amit aztán ki tudunk tenni a szobájukba. Lerajzolják, hogy mit szeretnének kapni – ez persze naponta változik, de azért nagy vonalakban kapunk ötleteket tőlük. December elején felkerülnek a dekorációk a lakásba: fényfüggöny, asztali díszek stb.

Ajándékok megrendelése, csomagolása

Már ebben a hónapban megrendelem mindenkinek az ajándékot. És hogy miért mindig a rendelés mellett döntök? Egyrészt, nagyon ideges tudok lenni a tömegtől bevásárlás során, de a rendeléssel ezt ki tudom küszöbölni.  Másrészt, Marciék sem ragadnak le a játékok előtt a bevásárlóközpontban, ami megint csak egy plusz stressz faktor lenne. És mint minden gyerek, az én fiaim is roppant kíváncsiak, ezért muszáj becsomagolnom az ajándékokat, ha nem akarom, hogy észrevegyék.

Menü és mézeskalács sütés

Ahogyan az év minden napján, így ilyenkor is megosztjuk a főzést apával. Az én reszortom a töltött káposzta, apa pedig svéd gombasalátát szokott készíteni husival (az ő családjában ez hagyomány volt). A fiúk vagy halrudat esznek vagy a káposztából kieszik a husit. Természetesen nem maradhat el a közös mézeskalács sütés sem. Ilyenkor a gyerekek is gyúrják, nyújtják és szaggatják a tésztát, a végén pedig ki is díszítik és irtó büszkék az elkészült remekművekre. A sütésben anyukám is szokott segíteni: ő süti ugyanis a bejglit (diós és mákos), de tavaly az övé mellé vettünk egy rúd gesztenyéset is.

Bevásárlás

Ennél a pontnál is kerülöm a tömeget, ezért általában a házhozszállítást szoktuk választani. Természetesen a húst és a zöldséget/gyümölcsöt a húsosnál, illetve zöldségesnél vesszük meg, mert jobb szeretjük élőben látni, mit is vásárolunk.  De például az üdítőket, és a többi dolgot (mézeskalácshoz valót, karácsonyi szalvéta…) simán megmerem rendelni, hiszen ezekkel nem foghatok mellé.  Ráadásul még cipekedni sem kell, hiszen házhoz szállítják. Azt hiszem, a napokban már foglalunk is időpontot és elkezdjük a nagy bevásárlást.

Utolsó „simítások”

November vége felé átnézzük a karácsonyfa díszeket, ha esetleg valamelyik már törött, akkor még időben tudjuk pótolni. Elővesszük az adventi koszorút, és advent első vasárnapján vacsoránál meggyújtjuk az első gyertyát. Ha ügyesek vagyunk, akkor szentestére már csak annyi dolgunk van, hogy átadjuk egymásnak az ajándékokat és sötétedéskor leüljünk a szépen megterített asztalhoz, meggyújtsuk a gyertyákat, és megvacsorázzunk.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

Ha szeretnétek egy olyan túra útvonalat, amely gyerekkel is könnyebben járható, akkor ajánlom a Normafa/Székelykapu- Libegő- Erzsébet-kilátó, majd onnan vissza a Normafához útirányt. Az út a kékkörön visz végig: távja 5 km és a szintemelkedése kb. 100-110m. Útközben szebbnél-szebb faleveleket és egyéb kincseket lehet gyűjteni, azonban ez a rész is, mint a Normafa többi része, jórészt tölgyfákkal van tele, ezért kullancsriasztóval mindenképpen legyetek felszerelkezve.

Mivel mi szervezett túrán voltunk (itt találtok rövidebb távokat), a regisztráció után elindultunk a Székelykaputól, majd 2,5 km (a srácok miatt, többszöri pihenő) után megérkeztünk a Libegőhöz.

Itt egy nagyon szépen kialakított játszótér található sok izgalmas játékkal, mint pl. vonat, libikóka, fészekhinta, két óriás gomba – ez alá akár a kisebbek be is férnek, mint a mesében. Dani ki is próbálta, hogy aláfér-e? És igeeen!

Amíg a fiúk ugrabugráltak, addig mi megkávéztunk apával, egy kicsit pihentünk és végre úgy tudtunk beszélgetni, hogy egyik gyerkőc sem vágott a szavunkba. A kávét amúgy a játszóval szemben lévő büfében vettük. Amikor Marciék elunták a játszót, felkerekedtünk és elindultunk a kilátóhoz, hogy fentről megcsodálhassuk a gyönyörű kilátást.

Számomra teljesen meglepő volt, hogy Marci tök egyedül sétált fel, egyszer sem panaszkodva, hogy fáradt lenne. Danit már cipelni kellett, de ez érthető, hiszen ő kisebb… személy szerint nem igazán bírom a magaslati levegőt, ezért én éppen csak felmentem és már fordultam is vissza. Miután a többiek kigyönyörködték magukat, elindultunk visszafelé, szintén a kékkörön: innentől már sokkal könnyebb volt a terep, hiszen szinte csak lefelé kellett menni. Illetve egy részén akár babakocsival is lehet sétálni, olyan szinten ki van építve, így kicsit gyorsabban haladtunk.

Kb. 1,5-2 km után visszaértünk Anna-rétre, ahol rengetegen voltak. A sokaság ellenére a fiúk sorba álltak a csúszdánál, majd egy-egy csúszás után gondoltuk, hogy akkor most megyünk haza, amikor Marci közölte, hogy ő éhes. Így mielőtt hazaindultunk volna, megálltunk még egy kis rétesezésre a Normafa étterem mellett található rétesezőnél. Majd kellemesen elfáradva és teli hassal szálltunk be az autóba, de ahogy Marci mondaná: „Jó kis nap volt ezt!”

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

Huh nagyon régen nem írtam a blogra, de sem időm, sem energiám nem volt, hogy leüljek és írjak néhány értelmes mondatot. De most már utolértem magam és jöjjön is egy abszolút friss bejegyzés. Hatalmas változás történt az életünkben, mivel több mint 5 év után ismét munkába álltam. Ráadásul teljes munkaidőben, ami elsőre nagyon megrémisztett, de úgy tűnik, hogy két gyerkőc mellett is jól vehető számomra ez az „akadály”. Ehhez természetesen kell egy olyan apa, aki mindenben segít és támogat. Ha kell viszi a fiúkat reggel az oviba, ha kell akkor értük megy… de nézzük csak milyen szempontok alapján választottam munkahelyet:

Fontos szempont volt, hogy jól megközelíthető legyen vagy legalábbis közel legyen a lakóhelyhez

Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a kék metró vonalán lakunk, így pikk-pakk el tudunk jutni a városba. A munkáltatóm pedig szintén a metró vonalán van, így háztól-házig 20 perc alatt beérek. Nekem az mindennél fontosabb, hogy nem kell órákat utaznom, hiszen azt az időt már Marciékkal tudom tölteni.

Ha már 8 órás, akkor a munkaidő legyen rugalmas

Eleinte csak részmunkaidős állásokat keresgéltem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon a munkáltatók nem nagyon szeretik a részmunkaidőt, így ezt a tervemet hamar fel kellett adnom, és maradt a teljes munkaidős ajánlatok keresése. Viszont, ha már 8 órás, akkor lehetőleg legyen rugalmas a munkarend. Jelenleg korán megyek: van, hogy már 7-kor bent vagyok, így fél4-kor el tudok jönni.

Előző munkakörömhöz hasonló területen szerettem volna elhelyezkedni.

Valljuk be nem vagyok már mai darab :), és több, mint 5 évet voltam itthon. Ezért is volt fontos, hogy ne kelljen teljesen új dolgokat megtanulnom. Illetve, a gyerkőcök mellett ne kelljen még bent is különféle határidőket betartanom, megjegyeznem, hiszen éppen elég az ovis dolgokat észben tartanom.

És az utolsó kitétel, hogy ne legyen rendszeres a túlórázás, és ne kelljen hétvégén is dolgozni

Itt nem arra gondolok, hogy abszolút nem vagyok hajlandó túlórázni. Ha kell, akkor bizonyos keretek között, természetesen, be tudom vállalni.

Bevallom, nem volt könnyű olyan helyet találni, ami a fenti szempontoknak megfelel, de most értékelve az elmúlt néhány hetet azt kell mondjam, hogy megérte a hosszas keresgélés. Szinte zökkenő nélkül álltunk át az új ritmusra, sem a férjemre, sem a fiúkra, sem a nagyira nem rótt extra terhet a váltás.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

Néhány nap és kezdődik a nyári szünet az oviban. Igen, egyelőre csak az oviban, mert Marci idén sem megy nyáron, amikor összevont csoportok vannak… Dani, viszont még megy kb. 2 hétig bölcsibe, így lesz egy kis időm csak Marcival lenni kettesben. Korábban már írtam egy bejegyzésben, hogy melyik srácomnak mi a szeretetnyelve (Marcinak egyértelműen a minőségi idő, Daninak pedig a testi érintés a legfontosabb). Ezt azóta is próbálom szem előtt tartani, így most „jól jött ki”, hogy a fiúk nem együtt kezdik a nyári szünetet. Na szóval, itt a vakáció és rengeteg program lehetőség közül választhatunk, így arra gondoltam, hogy leírom, hogy mi hogyan tervezzük a szünet néhány napját a nagy, közös (amikor Dani is, és Apa is itthon van) nyaralás előtt. Hátha tudok ötlettel szolgálni nektek.

Csodák Palotája

Szegény CSOPA már többször költözött ide-oda, de most jelenleg Óbudán van, így egészen közel van hozzánk. A múltkor láttam a honlapjukon, hogy van kifejezetten ovisoknak szóló „kalandtúra”. Marci sosem volt még itt, és olvasva a Csipet-CSOPA útvonalat, azt gondolom, hogy nagyon tetszene neki. Bővebb infó itt.

Tarzan Park

Ez szintén elég közel van hozzánk, így az egyik játszóteres napot ki szeretném váltani egy Tarzan Parkkal. Voltunk tavaly is, és nagyon bejött a hely: egyik előnye, hogy hatalmas területen van, így, ha sokan is vannak eloszlik a tömeg. A másik dolog, hogy van lehetőség ebédelni, így akár egész napra is tervezhetünk.

Állatkert

Régen voltunk már itt, ezért arra gondoltam, hogy ide is elmehetünk majd. Ha szerencsénk van, és időben odaérünk, akkor még a Fóka-show-t is láthatjuk. És ha már kinézelődtük magunkat, akkor átmennénk a Holnemvolt Várba. Bővebben itt olvashattok róla.

Kézműveskedés otthon

Hogy ne csak fizetős helyeken töltsük a nyári szünet kis szeletét arra gondoltam, hogy egy-egy délelőttöt otthon töltenénk és kreatívkodnánk. Például készítenénk mini sziklakertet az erkélyre egy amúgy sem használatos cserépbe vagy csinálnánk akváriumot cipősdobozból. Tavaly is készítettünk só-liszt gyurmát, szerintem idén is fogunk majd. Főznénk, sütnénk együtt… meg, ami még éppen az eszünkbe jut.

Duna-part

Szintén egy teljesen ingyenes program lehetőség a Duna-parton való szöszmötölés egy lapáttal és egy vödörrel. Igazság szerint (most bárki mondhat bármit, hogy minek nekem két gyerek, ha nem bírok el velük) egy gyerekkel egyedül egyszerűbb lent a parton, mint kettővel. Ezért is gondoltam, hogy egyik nap lemegyünk Marcival a partra, és hagyom egy kicsit molyolni, lenyugodni: hadd élvezze azt, hogy nincsen annyi inger körülötte.

A fenti néhány program lehetőségek közül természetesen nem maradhatnak ki a környező játszóterek, és a bicajozás illetve a fagyizás sem.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

Hogy mindig érdemes egy kicsivel több ételt szedni magamnak, mert a fiúk úgyis elcsennek a tányéromból

Hogy a popsitörlő mennyi mindenre használható

Hogy baromi nagy kihívás a gyereknevelés, de annál csodálatosabb

Hogy napi 3 kávéra mindenképpen szükségem van

Hogy a ruhák számozása semmit nem jelent

Hogy humor nélkül nem lehet gyereket nevelni

Hogy nem kell mindenkinek megfelelni

Hogy nem kell és nem is lehetek tökéletes anya, csak elég jó

Hogy nem szégyen segítséget kérni nagyszülőktől

Hogy az Anyák-napi ünnepséget nem lehet sírás nélkül végig ülni

Hogy mindig van min aggódni

Hogy mennyi fotót lehet a Google-fotókon tárolni

Hogy az ő mosolyuk és ölelésük mindenre gyógyír

Hogy amikor csend van, mennyire hiányzik a gyerekzsivaj

Hogy értük bármikor bármit megtennék

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani

Néha eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha bevállalnánk egy harmadik babát? Bármennyire is szeretjük a baba illatot, és melegséggel, büszkeséggel tölt el, ahogy napról napra fejlődik a pici, de mindig arra a következtetésre jutunk, hogy nem szeretnénk harmadikat. És hogy miért? Ebben a bejegyzésben összeszedtem 10 indokot (most biztosan sokan önzőnek fognak tartani), hogy miért nem vállalunk harmadik babát.

1.) Nagyobb lakás, nagyobb autó

Jelenleg két és fél szobás lakásban lakunk, ahol a srácokkal vígan elférünk. Van egy viszonylag tágas nappalink, a fiúknak pedig egy tavaly átalakított szobájuk. Erről bővebben itt olvashatsz. Ezenkívül van egy szuper autónk, amiben - a két gyereküléssel együtt - kényelmesen elférünk. Ha bevállalnánk még egy babát, akkor muszáj lenne egy nagyobb lakást és egy nagyobb autót venni.

2.) Diéta terhesség alatt, ami nekem nem volt könnyű

Mindkét terhességem alatt a napi 160 grammos diétát kellett tartanom. Bevallom őszintén, számomra borzasztó volt, hogy minden egyes étkezéskor számolgatnom kellett, hogy miből mennyit ehetek. Persze a babáért mindent megtesz a kismama! Egy bevásárlás várandósként szintén „rémálom” volt, főleg, amikor az édességes vagy a pékárus sor előtt mentem el. Amikor Danival lettem terhes, akkor a dietetikus azt mondta, hogy harmadik terhesség után nagy valószínűséggel megmaradhat a diabétesz egész életre. Háát köszi nem, szeretek enni, na! Úgy érzem, nem tudnám harmadszor is végig csinálni ezt a diétát.

3.) Nem tudtam szoptatni egyiket sem

Mindig irigyeltem azokat a kismamákat, akik szülés után szinte egyből anyatejjel tudták táplálni a babát. Nos, én mindkét gyereknél töretlenül próbálkoztam, de mindhiába... Mindkét alkalommal kezdettől fogva tápszert is kellett adni a kicsiknek. Ráadásul Marcinál még szaranyának is éreztem magam, amikor egy ismerős anyuka csodálkozva megkérdezte, hogy „Te nem tudsz szoptatni, hogyhogy?!” Időbe tellett, amíg ezen túl tudtam tenni magam és megláttam a tápszerezés előnyeit. :) Daninál már lazábban vettem: megpróbáltam, de nem ment, kapott tápszert és nem betegesebb, mint bármelyik anyatejjel táplált baba.

4.) Végre alszunk éjszaka

Marcival szerencsénk volt, ő 6 hetes kora óta végig alussza az éjszakákat. Dani azonban kb. 1,5-2 éves lehetett, amikor először nem ébredt fel az éjszaka kellős közepén. Bevallom, ismét jól esik végig aludni az éjszakákat. Sőt! Most már ott tartunk, hogy hétköznap reggel 7-kor úgy kell ébreszteni őket. Azért nem hangzik rosszul, ugye? :)

5.) Iskola kezdés, és ami vele jár

Most egy kicsit ugorjunk előre az időben. Marci 2 év múlva iskolás lesz, Dani pedig utána nemsokkal szintén: meg kell venni a tankönyveket, füzeteket, és biztosan lesz olyan külön foglalkozás amire szeretnének majd járni vagy tábor, ahova szívesen mennének. Ezek anyagilag eléggé megterhelők két gyerekkel is, hárommal pedig még inkább, szerintem. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a „suliban az X.Y-nak milyen menő cipője van, én is ilyet szeretnék Anya!”

6.) Lazább napi rutin

Ahogy nőnek a fiúk, már nincsen az a nagyon szoros napi rutin, mint ami azelőtt volt. Persze van egy kerete a napjainknak, de attól azért már bőven el tudunk térni. Akár vendégségbe, akár nyaralni megyünk jóval egyszerűbb már velük. Ha például délután 3 órára vagyunk meghívva valahova, akkor van, hogy már nem is altatjuk őket elég, ha csendespihenőt tartunk. Így legalább este könnyebben elalszanak. Ezenkívül nem kell ragaszkodni a tízóraihoz vagy az uzsonnához sem.

7.) Pelenkázás

Lassan Dani is szobatiszta lesz, így azt gondolom nagyon jó érzés lesz, hogy ha 5 év folyamatos pelenkázás után már neki sem kell pelust cserélni, és ő is alsónadrágot hordhat majd. Nem is beszélve a pelenka anyagi vonzatáról.

8.) Már nem kell babakocsit tologatni

Akár mennyire is élveztem anno a tavaszi napsütésben babakocsit tologatva sétálni, azért 5 év után valahogy már nem vágyom rá. Bár Dani még néha beül, de a legtöbb esetben már sokkal egyszerűbb anélkül közlekedni.

9.) Most már van időm magamra

Az utóbbi 1 évben egyre több idő jut magamra, mert megtalálom azokat a perceket, amikor ki tudok kapcsolódni és csak a saját dolgaimmal tudok foglalkozni. Lehet, hogy önzőnek hangzik, de ez van! Hiszem, hogy ha anya kiegyensúlyozott, és boldog, akkor a család is rendben van.

10.) Különféle támogatások, hozzájárulások

Lehet, hogy egyik évben különféle támogatás (hitel, adómentesség…) jár a több gyerekes családoknak, de ki biztosítja azt, hogy néhány év múlva is megmaradnak azok a hozzájárulások, amelyek a három vagy annál több gyermekes családokat segítik?

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani. 

Tavaly nyáron jött el az az idő, amikor újra kellett gondolnunk a fiúk szobáját. Ugyanis, amikor a jelenlegi lakásunkba költöztünk, a nappalin kívül még két kisebb hálószobánk volt, melyek egyenként 6-6 nm volt. Az egyik volt a miénk: ebben egy ágyon kívül más nem is fért be. A másik szoba pedig a fiúké lett: ide nagy nehezen betuszkoltuk Marci 80X160-as ágyát, Dani rácsos ágyát, illetve a szekrényüket. Ennek a következménye az lett, hogy szinte mozdulni sem lehetett egyik szobában sem, ráadásul a gyerekek játékai a nappaliban kerültek tárolásra, ezért állandóan ott játszottak.  

Egy új, nagyobb gyerekszoba

Nagyon sokat agyaltunk, hogy mi lehetne a legtökéletesebb megoldás. Méricskéltünk, osztottunk-szoroztunk, sokat jártunk IKEA-ba… majd döntöttünk: összenyitjuk a két szobát, mi kiköltözünk a nappaliba, így Marciék is jól járnak, hiszen lesz egy 12 nm-es szobájuk. Ide már kényelmesen beférnek az ágyak, és a játékok is bekerülnek a szobájukba.  Az átalakítást a hosszú, 2 hetes, nyaralásunk idejére időzítettük, így nem voltunk útban a kivitelezőnek. Mire hazaértünk, a fiúkat az új szoba várta, minket pedig a takarítás és természetesen a bútor vásárlás. Így jött is a következő kérdés…

Na de milyen bútort vegyünk?

Olyan bútort szerettünk volna, ami eleve nyitott, hogy még nagyobbnak tűnjön a szoba, ízlésünk szerint variálhatjuk az elemeit, illetve a játékok is bőven elférjenek rajta. Mindketten szeretjük a natúr színeket, így esett a választásunk az IKEA - IVAR nevű tároló rendszerére.

Azt hiszem tökéletes választás lett, mert a falak fehérek, így jól mutat a tömör fenyőszínű bútor. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én sokkal jobban szeretem, ha a különféle kiegészítők (fali óra, játékok, ágyneműk, képek) színesek. Szóval, megvettük az IVAR-t, majd a régi ruhásszekrényüket lecseréltük kettő TROFAST tárolóra. Ehhez megvettük a szükséges dobozokat, amiben a ruháikat tartjuk.

Legvégül pedig beruháztunk egy KURA – magaságyra (ez nem a klasszikus emeleteságy, így Marci nincsen olyan magasan).

Természetesen fent alszik Marci, lent pedig Dani. Az alsó részt úgy alakítottuk ki, hogy az ágyhoz pont méretben passzoló ágyrácsot vettünk, és arra tettünk egy vastag matracot. Így Dani nem tud legurulni az ágyról, de nem is a földön alszik és a matrac sem dohosodik be. Mindketten nagyon szeretik, Marci ügyesen mászik fel-le. Dani pedig borzasztóan büszke, hogy már nem rácsoságyban alszik. Ilyenkor mindig elszorul a szívem, hogy milyen nagy fiú lett mindkettő!

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani

A napokban rendezgettem a fiúk könyveit és a kezembe akadtak azok a mesekönyvek, amelyeket már ronggyá olvastunk az eddig eltelt majdnem 5 év alatt. Marciéknak szinte újszülöttkoruk óta olvasunk, ezért nem is emlékszem, hogy volt-e olyan nap, amikor egy mesét sem meséltünk nekik… hmm, azt hiszem nem. Ebben a bejegyzésem összeszedtem, hogy melyek azok a mesekönyvek, amiket mind a mai napig nagyon szeretnek, és mi felnőttek is szívesen olvasunk belőlük.

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

Azt gondolom, hogy ezt a könyvet senkinek nem kell bemutatni. Generációk nőttek fel ezeken a kedves, rövid és tanulságos meséken. A benne szereplő illusztrációkat pedig maga, az író készítette: „Amikor kigondolom a meséket, mindig a jobb kezemben tartom a tollat, a balban pedig a ceruzát vagy az ecsetet. Ez így nagyon kényelmes: a jobb kéz írja a mesét, ezalatt a bal vidám képeket rajzol." 

Ez a könyv volt Marci első, igazi könyve. Kb. 1 éves lehetett, amikor megvettük neki, és mind a mai napig kérik, hogy olvassunk belőle. Marci általában A négy kis ezermester, illetve a Micsoda madár ez? meséket kéri, Dani pedig a Három kiscicát olvastatja el.

Icinke-picinke népmesék óvodásoknak

Az óvodásoknak szóló könyvet Kovács Ágnes néprajztudós állította össze, és ovis korcsoport szerint rendszerezte. A könyvben rengeteg láncmese, csali mese és rövidebb mondókaszerű mese található. Dani sokszor kéri a kiscsoportosoknak illetve a középsősöknek szóló rövidebb meséket, míg Marci már a nagycsoportos mesék közül szokott választani.

Szabó Magda: Ki hol lakik?

Bevallom őszintén, ezzel a mesekönyvvel először a BOOKR Kids alkalmazáson keresztül találkoztam. (róluk bővebben itt olvashattok) Majd miután nagyon megtetszett nekik, a hétvégén Dani kérésére megvettük könyv formában is, és azóta minden este legalább kétszer el kell olvasni. Ebben a 12 oldalas lapozóban, 11 állat lakhelyét ismerhetik meg a gyerekek versbe foglalva.

Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Ebben a könyvben olyan mulatságos állatmesék találhatóak, melyek becsületről, barátságról szólnak. A történetek nem összefüggőek, azonban mindegyik mese egy erdei tisztáson játszódik, ahol mindig történik valami: Pisztráng Öcsi világgá megy, Mókus Rézi elfelejti, hogy hova ásta el a téli eleségét, muslincák megtalálják a sikló levedlett bőrét, és ezért azt hiszik, hogy valaki elrabolta őt. Személy szerint, nekem ez az egyik legkedvesebb mesekönyv, mert felnőttként olvasva is jó elidőzni az erdei tisztáson, mulatni a történeteken, amelyeknek a vége mindig jól végződik.

Úgy gondolom, hogy a mai modern mesék mellett nem szabad elfeledkezünk a régi, klasszikus mesékről sem. Azokról, amelyeket nekünk olvastak a szüleink gyerekkorunkban, hiszen csak így tudjuk átadni a meseolvasás illetve a mesehallgatás szeretetét a mi gyerekeinknek.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

Egy egyedülálló, tajvani apuka, Lan Shengjie szívet melengető illusztrációkon keresztül mutatja meg azokat a gyereknevelési nehézségeket, amelyeket szerintem minden szülő már jól ismer. Azt gondolom, hogy egyedülálló apaként ez még nehezebb lehet, hiszen apa nem tudja teljesmértékben anyát helyettesíteni. Gondoljunk csak arra, amikor például a gyerek nyűgös: véleményem szerint ilyenkor – nálunk legalábbis így van – inkább anyánál keresik a „menedéket”…

További képekért kattintsatok ide

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

A mai modern világunkban, hála a technikának, számos applikáció (külföldi és magyar) létezik a különféle okostelefonokra, amelyek megkönnyítik a mindennapjainkat. Bár sok alkalmazásért fizetni kell, de azért vannak ingyenesen letölthetők is, még ha olykor egy-két reklámot feldob. A mai bejegyzésben összeszedtem, hogy a gmail és a Facebook appokon kívül, én milyen alkalmazásokat használok. Ezek egytől-egyig ingyenesen, és egyszerűen letölthetők.

BKK futár

A metró felújítás és a különböző buszok, villamosok terelésével nehézkesebb a tömegközlekedés. Éppen ezért került fel ismét a telefonomra a BKK futár. Most már nem kell a megállóban várakoznom, mert az alkalmazás megmutatja, hogy érdemes-e várnom a következő járatra.

Morecast

Magyar nyelvű időjárás előre jelző. Személy szerint, nekem nagyon bevált hiszen 24 órás prognózist is mutat az előre beállított régióban.

Baby teeth

Angol nyelvű applikáció és egyértelmű, hogy csak azoknak az anyukáknak lehet hasznos, akiknek a csemetéje éppen fogzik. Amikor Daninak kezdtek előtörni a fogai, akkor ajánlotta egy ismerősöm ezt az alkalmazást. Szerintem szuper, de persze nem tudtam végig vezetni az összes fogak kibújását, hiszen a hátsóknál már egyáltalán nem tudtam, hogy mikor bújtak ki.

Cozi

Sajnos ez is csak angol nyelven fut, de teljesen jól kezelhető, egyszerű menüje van. Azért tetszik, mert ide a családi eseménytől kezdve a bevásárló listán át, szinte mindent dokumentálni lehet. Igazából ez egy határidő napló, egy bevásárló lista, és egy jegyzettömb összessége. Egy egyszerű regisztráció után a fiókot meg lehet osztani bármelyik családtaggal így mindenki látja, hogy kinek mikor milyen dolga van.

Pinterest

Ez az egyik legkedvesebb mobil alkalmazásom, amit ezeréve használok. Innen szoktam különféle ötleteket gyűjteni a kreatívkodáshoz.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

A napokban előkerült Marci legelső társasjátéka a Guríts és játssz! a Thinkfun-tól. Elég későn kezdett beszélni, és egy szakember ajánlotta ezt a játékot: hátha elősegíti a beszédfejlődésben… és valóban, egy kicsit hozzásegítette ahhoz, hogy legalább az állathangokat kezdje el utánozni. A 18 hónapos kortól ajánlott játék nagyon hasonlít az Activityhez, csak itt nem kell rajzolni és nem kell körül írni dolgokat.

A játék tartalmaz:

• 1 óriási plüss, színes dobókockát
• 48 darab színes kártyát, melyeket a dobókockában lehet tárolni

A kártyák különféle tanulási kategóriákra vannak osztva:

• számolás („Számold meg az öt ujjadat”)
• színek (” Keress valami lilát”)
• mozgás/mozdulatok („Pislogj háromszor”)
• érzelmek („Legyél vidám”)
• állathangok („Mondd cin-cin, mint a kisegér”)
• testrészek („Érintsd meg a könyöködet”)

Játék menete:

• dobunk a színes dobókockával
• olyan kártyát választanunk, amilyen színt dobtunk
• a kártyán lévő feladatot eljátszunk/megoldjuk

Azt hiszem, egy közös játéknál sem szórakozunk olyan jól, mint mikor ezzel játszunk. Nagyokat lehet kacagni (persze itt nem kinevetésről van szó!), amikor a 2 éves Dani megpróbál tudatosan pislogni vagy minél magasabbra ugrani. :) De a majdnem 5 éves Marci is nagyon szeret vele játszani, imádja amikor pl. meg kell ölelni valakit. :)

Szerintem különösen pozitív, hogy ebben a játékban nincsen vesztes, mint pl. a klasszikus társasokban. Mivel nagyon sokat játszottunk már vele, éppen ezért személy szerint bátran merem ajánlani, hogy próbáljátok ki ti is (akár egy szilveszteri bulin, ahol gyerkőcök is vannak).

Tuti, hogy jót fogtok szórakozni! :)