Karácsony Menőmanók módra
Hát ennek is vége… szépen, csendesen, de – nálunk legalább is - annál gyorsabban eltelt az idei karácsony. Mivel nincsen nagy családunk, így 25-ig mindenkivel találkoztunk, és mindannyiunk megkapta a hőn áhított ajándékot/ajándékokat.
A gyerekek teljesen fel voltak pörögve… már 22-én fát szerettek volna díszíteni, illetve a nappali kellős közepén ugráltak, és egyfolytában azt kiabálták: „karácsony, karácsony”, szegény alattunk lakó néni biztosan „szeret” minket. :) De, hogy egy kicsit lehiggadjanak, készítettünk só-liszt gyurmából díszeket, amiket megfestettek és 24-én délelőtt feltettünk a fára közösen, miközben karácsonyi (leginkább gyerek) zenéket hallgattunk. Már kicsit untuk Apával az Ember, ember, december kezdetű gyerekdalt, de ha a gyerekek ezt szeretnék hallgatni, ám legyen (igazából Dani nagy kedvence). :) Díszítés után gyorsan megebédeltünk, majd mindkét lurkó jó nagyot aludt. Miután magukhoz tértek, átmentünk mamához, ahol már ott járt a Jézuska. 
A fa alatt mindenki megtalálta a kis meglepetését: volt nagy boldogság, és eszem-iszom. Mikor mamánál kijátszották magukat, és szegény mama hullafáradt lett, összeszedtük magunkat, és hazamentünk, hiszen otthon is várt ránk jó néhány ajándék. Naná, hogy mindannyian repestünk az örömtől, a fiúk totál lefáradtak, így a szokásos időben – 8 órakor – mentek is aludni, hogy másnapra ki tudják pihenni magukat.
25-én, szintén csak délutánra vártunk vendégeket, így szabad volt a délelőttünk. Mivel is lehetne eltölteni az időt két kisgyerekkel, ha nincsen olyan nagyon rossz idő, már rengeteget játszottak a játékokkal, és nem szeretnénk, ha a TV előtt ülve bambulnák a meséket? Gyorsan notebook kinyit, google-ba beírtuk: fővárosi Állatkert éés tádááám az év minden napján nyitva van. Nálunk az Állatkert nagy varázsszó, ezért pikk-pakk elkészültünk és már mentünk is. Mivel nagyon fújt a szél, és az állatok (néhány egyedtől eltekintve) sincsenek már kint, így inkább az Állatkert területén található Varázshegyet vettük be. Ha jól számoltam 3 szintes, büfével és ruhatárolóval ellátott terület, hol rengeteg látnivaló van. Marciék alig győzték kapkodni a fejüket: lovagi páncél, óriás bálna, óriás gomba, terepasztal, elefánt csontváz, hatalmas méretű félbe vágott tojás (alatta a tojás részeinek a pontos megnevezése). Láttunk egy giganagy széket, ami mellett törpének éreztem magam, akkora volt. Miután mindent körbe jártunk, haza jöttünk és kezdődött a szokásos rutin: ebéd, alvás. Majd megérkeztek a rokonok is, ismét mindenki örült az ajándékoknak, a gyerekek megint jól „kiütötték” magukat.
26-ra már semmi karácsonyi programunk nem volt, ezért megint ott voltunk, hogy mit csináljunk? TV-t megint nem szerettünk volna nekik kapcsolni, viszont még mindig minden zárva. De egy valami ma is nyitva van az Állatkerten kívül: ez pedig az Andrássy úton található Miniversum. 9-kor nyit, ez tökéletes is a mi napirendünkhöz. Nyitásra odamentünk, és fél tizenkettőkor jöttünk el, hiszen annyiféle terepasztal van, ráadásul mindenhol a látogatók irányíthatják pl. a vasutat, a buszt, a helikopter propellert, az utcai lámpákat… Az utolsó terepasztal után egy kisebb játszórész került kialakításra, ahol lehet színezni, babakonyhában játszani vagy akár különféle vonatpályát építeni. Szerencsénk volt, mert éppen egy báb előadásba csöppentünk bele, így ez még egy plusz szórakozás volt a fiúknak. Az előadás után szedtük a sátorfánkat és hazajöttünk, hogy újra az ajándékokkal tudjunk foglalatoskodni.
Nálunk így telt a karácsony, most már izgatottan várjuk az év utolsó napját!
Mióta gyerekek vannak, minden karácsony kötelező kelléke a mézeskalács. Tavaly óta, már a fiúk is segítenek ebben: kóstolnak, gyúrnak, nyújtanak, szaggatnak és díszítenek… kb. ilyen sorrendben :) Idén, ugyan nem tudom, hogy mennyire szeretnének majd segíteni, mert mindketten összeszedtek valami „jó kis” vírust és eléggé oda vannak, de remélem azért pár nap múlva már jobban lesznek és süthetünk együtt. :)
Néhány nap, és kopogtat a jó öreg Mikulás. Akinek van gyereke, annak már most főhet a feje, hogy mi kerüljön a Mikulás csomagba, ha nem a hagyományos csomagot szeretné a kis cipőkbe tenni.
Néhány hete olvastam egy képpel illusztrált cikket, miszerint rengeteg műanyagot tartalmazó dolog kerül felszínre a Dunából, tengerből és az óceánból, ami nem tud lebomlani, vagy csak jó pár évvel később.
Sok anyuka használja ki a baba/kisgyerek mellett otthon eltöltött időt tanulásra, hogy picit könnyebben vissza tudjon térni a munkaerő piacra. Én is így tettem, és már lassan egy hónapja koptatom újra az iskolapadot, ezért gondoltam leírom, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, ha szeretnénk beiratkozni valahova.
Ha egy rövid, Pest közeli kirándulásra szeretnétek menni a gyerekekkel, akkor érdemes meglátogatni Pilisborosjenő közelében a 
Nem olyan régen a kezembe került Gary Chapmann és Ross Campbell szerzőpárostól az 
Nem tudom nálatok hogy van, de nálunk augusztus végére kicsit megcsappant a családi kassza: volt egy belföldi, és egy külföldi nyaralásunk, illetve a srácok szobája is átalakuláson esett át. Mindemellett, Dani is megkezdte a bölcsit (férőhely hiányában nem tudták felvenni állami bölcsibe, így magánba jár) én pedig féléves képzésen fogok részt venni. Így egyik nap Apával leültünk és átbeszéltük, hogy egy kicsit vissza kell fogni a költekezést.
Marci szeptemberben középső csoportos lesz, ezért átnéztem a tavalyi ovis váltóruhákat. Majd ezek alapján összegyűjtöttem, hogy melyeket visszük be első nap.
Tegnap már el is kezdtem kutakodni, hogy hol mennyiért lehet kapni őszi gyerek ruhákat. Most is, mint mindig, a H&M mellé esett a választásom. Tetszik, hogy mindig van valamilyen akció, illetve az itt kapható ruháktól nem vakaródzik a gyerek (Nem tudom nálatok hogy van, de az összes ruhától, amit nem a fent említett üzletben vásároltam, állandóan vakaródzott). Ráadásul ő már jobban tud vigyázni a ruháira, ezért idén is ott fogok vásárolni neki. Tornaórához pedig a Decathlonban vettük meg a szükséges holmikat. Ha fényképezés vagy ünnepség van, azt jelzik az óvónénik, így a csini ruhát mindig csak aznap viszem be.