Marci 22 hónapos volt, mikor Dani megszületett. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, teljesen kétségbe voltam esve. Hogy fogom ezt túlélni?? Túl lehet ezt egyáltalán? Hiszen, mindkettő pelenkás még, Marci akkor még nem beszélt, és éppen hogy elkezdett bölcsibe járni. Mindemellett féltem, hogy vajon, mennyire fogja megviselni a kis tesó érkezése.

Amíg kórházban voltam, Mama vigyázott Marcira, Apa bent volt velem. Mindennap bejöttek látogatni, és addig nem is volt gond. Aztán haza vittük Danit... minden percemet lekötötte a gondozása, megismerése. Próbáltam szoptatni, de nem sikerült, így ő is tápszeres lett.

Néhány hét után tudatosult Marciban, hogy ez a Daninak hívott valaki, most már örökre itt "marad". Emlékszem, volt, hogy a rácsos ágyat rázva, legmélyebb álmából felébresztette. Nem egyszer megcsapta a fejét, kitépte a játékot a kezéből,elvette a cumiját és ő kezdte el szopogatni. Ezek ellenére volt, hogy hozta a tiszta pelust vagy a tiszta ruhát.

Eltelt 1 év: Dani szépen fejlődött, elindult, elkezdett beszélni. Így egyre többet tudtak együtt játszani. Talán erre szokták mondani, hogy kezdenek összenőni? Teltek a hónapok, és a viszonyuk kicsit megváltozott, vagy inkább Marci lett nagy fiú? Nekünk pedig kicsit könnyebb lett, mint azelőtt.

A napi "harc" még most, 2,5 év után is megvan, de mára már nem csak testvérek hanem barátok is, sőt néha cinkostársak is. Főleg, ha valami huncutságon törik a fejüket. :) Jó látni, amikor együtt építenek valamit vagy játszanak szerepjátékot. Már most "kempingeset" játszik a bátyjával,  ő is hozza a kis takaróját, műanyag poharát... Marcinak köszönhetően Dani sokkal gyorsabban fejlődik. Nyitottabb a világra, hamarabb kezdett el beszélni, míg Marci sokkal elfogadóbb. Ha olyan a hangulata, akkor pátyolgatni szokta az öccsét.

Nem mondom, hogy könnyű, de minden kezdeti nehézség és félelmem ellenére, nem bánom, hogy kis korkülönbség van közöttük. :)

Köszönöm, hogy elolvastad, és ha tetszett oszd meg, kérlek! :)