Huh nagyon régen nem írtam a blogra, de sem időm, sem energiám nem volt, hogy leüljek és írjak néhány értelmes mondatot. De most már utolértem magam és jöjjön is egy abszolút friss bejegyzés. Hatalmas változás történt az életünkben, mivel több mint 5 év után ismét munkába álltam. Ráadásul teljes munkaidőben, ami elsőre nagyon megrémisztett, de úgy tűnik, hogy két gyerkőc mellett is jól vehető számomra ez az „akadály”. Ehhez természetesen kell egy olyan apa, aki mindenben segít és támogat. Ha kell viszi a fiúkat reggel az oviba, ha kell akkor értük megy… de nézzük csak milyen szempontok alapján választottam munkahelyet:

Fontos szempont volt, hogy jól megközelíthető legyen vagy legalábbis közel legyen a lakóhelyhez

Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a kék metró vonalán lakunk, így pikk-pakk el tudunk jutni a városba. A munkáltatóm pedig szintén a metró vonalán van, így háztól-házig 20 perc alatt beérek. Nekem az mindennél fontosabb, hogy nem kell órákat utaznom, hiszen azt az időt már Marciékkal tudom tölteni.

Ha már 8 órás, akkor a munkaidő legyen rugalmas

Eleinte csak részmunkaidős állásokat keresgéltem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon a munkáltatók nem nagyon szeretik a részmunkaidőt, így ezt a tervemet hamar fel kellett adnom, és maradt a teljes munkaidős ajánlatok keresése. Viszont, ha már 8 órás, akkor lehetőleg legyen rugalmas a munkarend. Jelenleg korán megyek: van, hogy már 7-kor bent vagyok, így fél4-kor el tudok jönni.

Előző munkakörömhöz hasonló területen szerettem volna elhelyezkedni.

Valljuk be nem vagyok már mai darab :), és több, mint 5 évet voltam itthon. Ezért is volt fontos, hogy ne kelljen teljesen új dolgokat megtanulnom. Illetve, a gyerkőcök mellett ne kelljen még bent is különféle határidőket betartanom, megjegyeznem, hiszen éppen elég az ovis dolgokat észben tartanom.

És az utolsó kitétel, hogy ne legyen rendszeres a túlórázás, és ne kelljen hétvégén is dolgozni

Itt nem arra gondolok, hogy abszolút nem vagyok hajlandó túlórázni. Ha kell, akkor bizonyos keretek között, természetesen, be tudom vállalni.

Bevallom, nem volt könnyű olyan helyet találni, ami a fenti szempontoknak megfelel, de most értékelve az elmúlt néhány hetet azt kell mondjam, hogy megérte a hosszas keresgélés. Szinte zökkenő nélkül álltunk át az új ritmusra, sem a férjemre, sem a fiúkra, sem a nagyira nem rótt extra terhet a váltás.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.