Előzmények

Kilenc napos balatoni nyaralásunk meggyőzött bennünket arról, amit már egyébként is sejtettünk: a hagyományos felkelünk-fürdünk-eszünk-fürdünk típusú pihenést nem nekünk találták ki. A második forró nap után lett elegünk a zsúfolt strandból, a rekkenő hőségből, a strandkajából, és a közepére a szállást is kezdtük már unni. Közben megjártuk a veszprémi állatkertet, Kapolcsot háromszor, Tapolcát. Kilenc nap után hiányérzettel tértünk haza: ennyi volt a nyár, várhatunk egy évet, hogy újra megpróbáljuk?

Néhány itthon töltött kánikulai nap után elkezdett motoszkálni a kisördög: miért ne próbáljunk meg a gyerekekkel egy pár napos aktív nyaralást, esetleg olyan helyen, ahol nincs negyven fok, vagy legalábbis el lehet menekülni előle fel, a hegyekbe. Így esett választásunk Szlovéniára. Már jártunk ott néhányszor, és úgy gondoltuk, hogy a szokásos helyeket felkeresve (Bled, Vintgar szurdok, Vrsic hágó) el tudunk majd tölteni kellemesen 2-3 napot. A déli részek (Piran, Koper) a hőség miatt szóba sem jöttek, maradnánk inkább a hegyek között.

Mivel nyaralási keretünk nagy részét feléltük, az olcsóbb és még foglalható (1 héttel voltunk a tervezett indulás előtt) szállások közül válogattuk. Olyat kerestünk, ami nincs ugyan valamely felkapott látványosság közvetlen közelében, de olyan helyen van, ahonnan a főbb attrakciók max. 1 óra autózással elérhetők. Úgy terveztük, hogy csak aludni járunk majd oda, így meleg vízen, villanyon és saját fürdőn kívül nem lőttünk magasabb komfortra. Meg is találtuk a megfelelő szállást, egy nagyon jó értékeléssel rendelkező kis családi panziót Kranj mellett Skofja Loka-tól 10, Ljublljanától 20, Bled-től 30 km-re, ahol négyünknek a két gyerekkel két éjszakára 36 ezer forintot kellett fizetni. Le is foglaltuk, és vártuk az indulást.

Indulás

Sokat tanakodtunk, hogyan vágjunk neki két és négyéves gyerekekkel egy 600 km-es autóútnak. Ha reggel indulunk, akkor nem alszanak út közben. Ha ebéd után, akkor ugyan alszanak, de este érünk oda, elvesztegetünk egy teljes napot. Ha előző este indulunk, akkor meg hajnal 3-ra odaérünk, a szállást persze még nem vehetjük át. A vége az lett, hogy kiszámoltuk: ahhoz, hogy reggel 8-ra érkezzünk meg, mondjuk Bled-be, éjjel kettőkor kéne indulnunk. Miért ne? A kölköket egyenesen a ágyukból pakoljuk át az autóba, jó eséllyel fel sem ébrednek. Apa, a sofőr bármikor el tud aludni, így ha este 8-kor leteszi a fejét, hajnal fél kettőre szinte ki is alussza magát, Anya meg majd szendereg a kocsiban. Így elkerülhetjük a dugókat, nem vesztünk egy napot az utazással, és a gyerekek is jó részt alszanak majd. Ebben maradtunk, és szerencsére jól sült el minden: 2-kor sikerült elindulni, és kényelmes tempóban, egy hosszabb reggelizős pihenővel 8:15-kor leparkoltunk a Bled-i tó partján.

1. nap

Bled fix célpontnak számított, jártunk már itt néhányszor, tökéletes kiindulási pont. Mivel a tó körbesétálását terveztük, és a 6 km még a négyévesnek is sok, hoztuk magunkkal a kétszemélyes hordozónkat. A tó túlpartján, a kempingnél találtunk parkolót 10 EUR/nap áron. Általános szabály, hogy érdemes Bled-be korán érkezni, mert 10 körül már szinte lehetetlen helyet találni.

Körbesétáltuk a tavat, megvolt a kötelező bledi krémes és Cokta (a várat és a csónakázást most kihagytuk). Tapasztalat alapján javasolnánk, hogy a krémesezéshez (főleg gyerekkel) ne a frekventált, város felé eső részen lévő fancy kávézót válasszátok, hanem az azzal szemközti parton lévő kis kioszkot. Olcsóbb, hangulatosabb és sokkal lazább.

A parkolóhoz visszatérve elővettük a fürdőruhákat és pancsoltunk egyet a szemben lévő szabadstrandon. A víz kellemes és kristálytiszta volt, a talaj viszont köves kavicsos, így a gyerekeken rajta hagytuk a papucsot. Kb. egy óra fürdőzés után összepakoltunk és felkerekedtünk.

Elkavartunk Ljubljana felé, de a hőségre és a hétköznapi csúcsforgalomra való tekintettel a városnézést kihagytuk. Ebédeltünk egy gyorsat egy McDonaldsban, aztán célba vettük Kranj-t.

Kranj Szlovénia negyedik legnagyobb városa. A külső részeken elég ronda iparterületek terülnek el, de az óvárosi rész nagyon szép, egy csomó kis étteremmel, kávézóval, igényes, de nem tolakodó üzletekkel. Körbenéztünk, ettünk egy fagyit, ittunk egy Lasko-t, és mivel már 6 körül járt az idő, elindultunk átvenni a szállást.

A szállás

Szállásunk Kranj mellet egy kis farmon volt, ahol házigazdáink (négy gyerekkel) a földszinten laktak, és a négy emeleti szobát adták ki (https://www.facebook.com/napoljani.si/). Megérkezésünkkor azonnal elénk szaladtak, üdítővel kínáltak, és megkérdezték, hogy szeretnénk-e, ha javasolnának néhány úticélt, amit felkereshetünk. Igent mondtunk, és kaptunk kb. hat különböző térképet, amin a házigazda bejelölgette nekünk, hogy mit érdemes megnézni, illetve minden célponthoz részletes útmutatást is kaptunk.

A szoba rendes, tiszta volt, semmi extra, kényelmes ágyak, tiszta fürdő.

2.nap

Nálunk a reggel általában 6 órakor kezdődik (Marci akkor ébred), ezért kicsit pironkodva 7-re kértük a reggeli. Háziasszonyunk nevetve közölte, hogy nem tudjuk zavarba hozni, ő 5-kor kel. Ennek megfelelően 7-kor terített asztal várt helyben sütött kenyérrel, sajttal, felvágottal, joghurttal, almás rétessel. Jól bereggeliztünk, és nekivágtunk azzal az elhatározással, hogy este 8-ig nem térünk vissza a szállásra.

Mivel úgy gondoltuk, hogy városnézéshez alkalmasabbak az enyhébb reggeli órák, aznapi első úticélunk Skofja Loka volt. A középkori városrész közelében könnyen találtunk parkolót, és a Selca Sora felett átívelő gyaloghídon átkelve gyorsan kávé után néztünk. Találtunk is egy kávézót, saját csúszdával, így viszonylag nyugodtan megkávézhattunk, amíg a gyerekek a nadrágokat koptatták. A kávé után körbejártuk a környező utcákat és felsétáltunk a várhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Felfedeztünk egy játszóteret is a várfal mellett, csúszdával, alagúttal, kőnyulakkal, illetve a szomszéd telken legelésző birkanyájjal.

A kötelező fagyizás és némi lépcsőn ücsörgés után bepakoltuk a gyerekeket az autóba és a Bohinj-i tó felé vettük az irányt. Kb. 50 perc autókázás után meg is érkeztünk, majd balról kerülve a tavat kétségbe is estünk, mert nem találtunk parkolóhelyet. Megfordultunk, és az ellenkező irányba is tettünk egy kísérletet, és a parttól 150 méterre találtunk is egy parkolót, rengeteg hellyel. Kifizettünk a szokásosnak számító 10 EUR parkolási díjat, és lecaplattunk a tóhoz. (Kevésbé kényelmeseknek infó, hogy Bohinj városból állítólag ingyen buszok járnak a tóhoz).

A Bohinj-i tónak egyik különlegessége, hogy (a Bledivel ellentétben) egyáltalán nincs beépítve, sőt kifejezetten tilos a part közelében akár csak egy büfét is felhúzni. Ennek eredményeképpen gyönyörű környezetben és kristálytiszta vízben lehet fürdeni a nem túlzsúfolt strandon. A talaj itt is köves, papucs vagy úszócipő használata javasolt. Fürdés után a parttól kb. 100 méterre lévő étteremben toltunk egy csevapot, megmártóztunk még egyszer és indultunk is tovább.

Mivel következő állomásunk, a Pericnik vízesés jó egyórányi autózásra volt, úgy terveztük, hogy ez egybeesik a gyerekek délutáni alvásával. Szerencsénkre a fürdés és a jó levegő megtette hatását, szinte azonnal elaludtak amint elindultunk. A vízeséshez vezető útnak nem az autópályát, hanem a kis hegyi utakat választottuk, így amíg ők szundikáltak, mi gyönyörködhettünk a tájban és a hegyek között megbúvó kis falvakban.

Délután négy óra körül értünk a vízeséshez. Kényelmesen leparkoltunk (nem voltak túl sokan), és rövid hezitálás után nekiláttunk megmászni a vízeséshez vezető meredek ösvényt. Marci jött a saját lábán, némi anyai segítséggel, Danit pedig Apa cipelte, időnként rövid pihenőt tartva. Húsz perc alatt fel is értünk az első szintre, ahol azon túl, hogy egészen közel kerültünk a lezúduló vízhez, egy keskeny ösvényen még a vízesés mögé is be lehetett sétálni. A második szint megmászására, ami a vízesés tetejére vezetett a két gyerekkel már nem vállalkoztunk, de megfogadtuk, hogy néhány év múlva, ha ők már elég, mi meg még nem túl öregek leszünk, visszatérünk és bepótoljuk a mulasztást.

Miután leereszkedtünk és felfrissítettük magunkat, a szállásunk felé vettük az irányt. Útközben még megálltunk Skofja Loka-ban vacsorázni egyet, és beugrottunk egy boltba, hogy bevásároljunk helyi sörökből, illetve vettünk egy karton Coktát, és egy üveg Pelinkovech-ot is. Aznap este senkit ne kellet ringatni. 

3.nap, hazaút

Utolsó napra nem kértünk reggelit, mondván, hogy majd útközben bekapunk valamit. Házigazdánk javasolta, hogy hazafelé még kanyarodjunk el a Jezero tó felé. Háromnegyed hétkor kifizettük a szobát és neki is indultunk a szokásos tájak és hegyi falvak között. Bár a látvány gyönyörű volt, egyre jobban megéheztünk, és nem találtunk olyan helyet, ami nyitva lett volna ilyen korán. Végül nem sokkal fél nyolc után meguntuk az éhezést, és egy szimpatikusnak tűnő vendégház előtt leparkoltunk és bementünk megkérdezni, nem tudnak-e nekünk valami reggelit adni. Kedves hölgy fogadott, aki azt mondta, bár csak nyolckor nyitnak, jöjjünk csak be, foglaljunk helyet. Gyorsan megterítettek, mi pedig megreggeliztünk. Mire végeztünk, a vendégház lakói és éledezni kezdtek. A kertben egy csúszdával felszerelt mászóka is volt, így a kölkök is lemozoghatták a reggelit. Amikor bementem fizetni, észrevettem, hogy a panzió saját készítésű likőröket is árul, így gyorsan bevásároltunk szuvenírből is, aztán indultunk tovább a tó felé.

Maga tó elég kicsi és jellegtelen volt, így rövid téblábolás után visszaszálltunk az autóba és hazafelé vettük az irányt. Hogy mégse legyen annyira egyszerű, elhatároztuk, hogy nem térünk vissza egyből az autópályára, hanem a hegyek között, Ausztriát is érintve kelünk át Recica felé, majd ott vesszük az irányt a sztrádán Maribor-nak. Döntésünk eredményeként majd 2000 méter magasra jutottunk fel, gyönyörű tájakat láttunk, de ennek az volt az ára, hogy párszor eltévedtünk a hegyek között (olyan utakra jutottunk, amelyeket még a Waze sem ismert), így megkönnyebbültünk, mikor Celje-nél rákanyarodtunk az A1-re. Az autópályán aztán a gyerekek is elaludtak, és csak Fehérvár után adtak legközelebb életjelt magukról.

Mindent összevetve, egyik legjobb közös utazásunk volt ez a 3 napos kirándulás, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és biztos hogy visszatérünk még, amikor a gyerekek néhány évvel idősebbek lesznek, és beváltjuk a Pericnik vízesésnek tett ígéretünket.