Az egész úgy kezdődött, hogy előző éjszaka nagyon fájt a derekam, azt hittem csak elfeküdtem. Már csak 1 hét volt szülés kiírt időpontjáig. Szóval, kínlódtam kicsit, mire Gergő felébredt, hogy jól vagyok-e, és hogy megyünk-e szülni? Mondtam hogy fogalmam sincs, de leszakad a derekam mire fogta a notebookot, és elkezdte írogatni a fájásokat... Kiderült 5 percesek... Felkaptuk a roham táskát és elindultunk éjfél körül. Csendes volt az egész város... Furcsa érzés volt, hogy amíg mindenki alszik, nekünk teljesen meg fog változni az életünk.

Beértünk a kórházba, ahol kb. 12 óra múlva végre megpillanthattam Marcit. Első perctől kezdve szerelem... Imádom minden porcikáját, mozdulatát, akár milyen kis hisztis is tud lenni. :)

Isten éltessen kisfiam! :)