Marci már második hete nem jár oviba, mert összevont csoportok vannak, így már két hete vagyunk "összezárva" hárman. Nem mondom, vannak tök jó napok de azért valljuk be két kisgyerekkel, főleg fiúkkal, nem olyan egyszerű... de hát azt mondják teher alatt nő a pálma. :) Szóval, nézzük csak hogyan telt az első hetünk.

Az első két nap katasztrófa volt... véget nem érő könyörgések, érvelések, fenyegetések hegye. Mindhármunknak új volt a "helyzet", hiszen Marcinak még sosem volt ilyen hosszú nyári szünete. Magán bölcsibe járt vagy ahogy ma már hívják: családi napközibe, ahol 2 hét volt a szünet, amikor elutaztunk Hajdúszoboszlóra. Szerencsére nem is beteges, így maximum 2-3 napot szokott itthon lenni megfázással.

Hétfő: vásárlás és főzés, játszótér, könyörgés, hogy vegye fel a cipőjét, kezdjen el öltözni, szidás, hogy ne tépje ki a tesó kezéből a játékot. Helyette kérje el szépen, ahogy kell.  Azzal foglalkozzon, amire megkértem, miért nem csinálja, várjon egy kicsit, nem tudok egyszerre háromfelé figyelni, hagyja a tesóját...

Elkezdtük az úszást, amikor heti 4 alkalommal 1 órát töltenek a vízben. Szerintem, nagyon intenzív, de már a 3. óra után volt látható eredmény: nyakig érő vízben, kapaszkodás nélkül játszott. Ráadásul aznap tanult meg bicajozni is, azóta imád mászókázni is - azt gondolom, hogy van köze az úszásnak ahhoz, hogy ennyire ügyesedik. Marci sosem volt túlmozgásos, de mióta úszni jár, mintha kicserélték volna, igazi, izgága 4 éves kisfiú lett belőle. :)

Kedd: Ma nem kellett főzni, mert maradt előzőnapról. Kicsit én is szabadabb voltam, többet tudtam velük foglalkozni. Még mindig könyörgés, érvelés és szidás, hogy miért csapta meg a tesót? Vegye fel a cipőjét, miért nem azt csinálja amit kértem...?

Szerda: Ismét főzés, mosás. A hét közepére már a gyerkőcök is, és én is kezdtem belerázódni a szünetbe. Emellett jobban be tudtam osztani az időmet, hogy rájuk is, és a házi munkára is jusson egy kis idő. Természetesen, őket helyeztem előtérbe, de valljuk be, a háztartást is kell vezetni, hanem is teljes gőzerővel, de valamennyire mégiscsak....

Csütörtöktől pedig minden simán ment, egyre ügyesebb volt mindenki. :)

A héten összefutottunk néhány ovistárssal, és minden szülő csodálkozott, hogy Marci nem jár nyáron oviba??!! Ezután nem tudtam eldönteni, hogy attól érzem magam "szaranyának", hogy megfosztom Marcit a nyári ovitól, amikor 30 gyerek van összezárva egy csoport szobában, ahol nem a saját óvónénije van. Vagy attól, hogy amíg Ő bent lenne, addig én Danival jövök-megyek. Több napi rágódás után, rájöttem, hogy élvezze ki ezt a nyarat, hiszen ha jövőre ismét munkába állok, akkor sajnos lesz alkalom, amikor vinnem kell Őt az oviba.  Terveim szerint lesz majd olyan hét, amikor csak én leszek itthon, aztán csak apa, utána csak mama. Ezután lesz olyan két hét, amikor én is, és apa is itthon lesz, akkor mennénk el nyaralni. A többi hetet azonban az oviban, bölcsiben fogják tölteni.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.