Kisebbik gyermek, Dani, mostanában a „nem”-et és a „nem akarom” kezdetű mondatot használja leggyakrabban. Úgy tűnik elérkeztünk a dackorszakhoz.

Mire Marcival ezen túljutottunk, Daninál kezdődik ez a nagyon nehéz időszak. Szerencsére, a nagyobbiknál gyorsan, és viszonylag könnyen lezajlott a „nem” korszak. Dani viszont, nemsokára 2,5 éves lesz, így már várható volt nála is, hogy minden helyzetben ellenkezik és hisztizik. Legyen szó öltözésről, alvásról, fogmosásról vagy csak annyiról, hogy ne arra menjünk, amerre Ő szeretne menni, hanem arra, amerre tényleg menni kell. :) Ilyenkor teljesen bele tudja lovalni magát a hisztibe, szinte levegőt sem vesz, néha még toporzékol is hozzá és bevágja a durcit.

Szinte mindenhol azt lehet olvasni, hogy mennyire fontos a türelem és a következetesség. Én is törekszem mindkettőre, de amikor már a harmadszor, negyedszer is „nem”-et mond, és csak azért sem azt csinálja, amit mondok neki, bevallom őszintén, elfogy a türelmem, és van, hogy enged neki. Ilyen például, amikor vásárolni megyünk, és inkább hagyom, hogy a kerülő úton menjünk, csak haladjunk, jussunk el a boltig.

Kérdezem én, vajon mit lehet ilyenkor tenni, hogy a gyerek és az én akaratom is teljesüljön?! Annyi mindent ki szoktam próbálni: kérek szépen, kérek határozottan, nevetek, komoly vagyok, dicsérek, zsarolok, kismotorral együtt az ölembe veszem és „irányba állítom”, hogy merre is kellene menni, de kipróbáltam azt is, hogy nem figyelek oda a hisztire.

Valaki nyugtasson meg, hogy nála is el fog múlni!!