Hát ennek is vége… szépen, csendesen, de – nálunk legalább is - annál gyorsabban eltelt az idei karácsony. Mivel nincsen nagy családunk, így 25-ig mindenkivel találkoztunk, és mindannyiunk megkapta a hőn áhított ajándékot/ajándékokat.

A gyerekek teljesen fel voltak pörögve… már 22-én fát szerettek volna díszíteni, illetve a nappali kellős közepén ugráltak, és egyfolytában azt kiabálták: „karácsony, karácsony”, szegény alattunk lakó néni biztosan „szeret” minket. :) De, hogy egy kicsit lehiggadjanak, készítettünk só-liszt gyurmából díszeket, amiket megfestettek és 24-én délelőtt feltettünk a fára közösen, miközben karácsonyi (leginkább gyerek) zenéket hallgattunk. Már kicsit untuk Apával az Ember, ember, december kezdetű gyerekdalt, de ha a gyerekek ezt szeretnék hallgatni, ám legyen (igazából Dani nagy kedvence). :) Díszítés után gyorsan megebédeltünk, majd mindkét lurkó jó nagyot aludt. Miután magukhoz tértek, átmentünk mamához, ahol már ott járt a Jézuska. A fa alatt mindenki megtalálta a kis meglepetését: volt nagy boldogság, és eszem-iszom. Mikor mamánál kijátszották magukat, és szegény mama hullafáradt lett, összeszedtük magunkat, és hazamentünk, hiszen otthon is várt ránk jó néhány ajándék. Naná, hogy mindannyian repestünk az örömtől, a fiúk totál lefáradtak, így a szokásos időben – 8 órakor – mentek is aludni, hogy másnapra ki tudják pihenni magukat.

25-én, szintén csak délutánra vártunk vendégeket, így szabad volt a délelőttünk. Mivel is lehetne eltölteni az időt két kisgyerekkel, ha nincsen olyan nagyon rossz idő, már rengeteget játszottak a játékokkal, és nem szeretnénk, ha a TV előtt ülve bambulnák a meséket? Gyorsan notebook kinyit, google-ba beírtuk: fővárosi Állatkert éés tádááám az év minden napján nyitva van. Nálunk az Állatkert nagy varázsszó, ezért pikk-pakk elkészültünk és már mentünk is. Mivel nagyon fújt a szél, és az állatok (néhány egyedtől eltekintve) sincsenek már kint, így inkább az Állatkert területén található Varázshegyet vettük be. Ha jól számoltam 3 szintes, büfével és ruhatárolóval ellátott terület, hol rengeteg látnivaló van. Marciék alig győzték kapkodni a fejüket: lovagi páncél, óriás bálna, óriás gomba, terepasztal, elefánt csontváz, hatalmas méretű félbe vágott tojás (alatta a tojás részeinek a pontos megnevezése). Láttunk egy giganagy széket, ami mellett törpének éreztem magam, akkora volt. Miután mindent körbe jártunk, haza jöttünk és kezdődött a szokásos rutin: ebéd, alvás. Majd megérkeztek a rokonok is, ismét mindenki örült az ajándékoknak, a gyerekek megint jól „kiütötték” magukat.

26-ra már semmi karácsonyi programunk nem volt, ezért megint ott voltunk, hogy mit csináljunk? TV-t megint nem szerettünk volna nekik kapcsolni, viszont még mindig minden zárva. De egy valami ma is nyitva van az Állatkerten kívül: ez pedig az Andrássy úton található Miniversum. 9-kor nyit, ez tökéletes is a mi napirendünkhöz. Nyitásra odamentünk, és fél tizenkettőkor jöttünk el, hiszen annyiféle terepasztal van, ráadásul mindenhol a látogatók irányíthatják pl. a vasutat, a buszt, a helikopter propellert, az utcai lámpákat… Az utolsó terepasztal után egy kisebb játszórész került kialakításra, ahol lehet színezni, babakonyhában játszani vagy akár különféle vonatpályát építeni. Szerencsénk volt, mert éppen egy báb előadásba csöppentünk bele, így ez még egy plusz szórakozás volt a fiúknak. Az előadás után szedtük a sátorfánkat és hazajöttünk, hogy újra az ajándékokkal tudjunk foglalatoskodni. 

Nálunk így telt a karácsony, most már izgatottan várjuk az év utolsó napját!