Lassan közeledik a nyári szünet vége, már csak 2 hét van szünetből, és már most összeszorul a szívem, ha belegondolok, hogy Marci újból óvodába fog járni. Ráadásul Dani is megkezdte a bölcsit a héten.

Júniusban volt egy írásom arról, hogy vajon jól tettem-e, hogy itthon maradt velem és Danival egész nyáron. Visszanézve az elmúlt 7-8 hetet (ami nem volt mindig rózsaszín) nagyon jó volt, hogy nem ment oviba. Akkor azt írtam, hogy mennyire nehezen ment az „összeszokás” a szünet első hetében. Most a vége felé, bátran kijelenthetem, hogy nagyon sokat változott mindenki. Első sorban a fiúk lettek ügyesebbek, egyre inkább összecsiszolódtak a hetek alatt. Egyrészt, ez köszönhető a gyerekszoba felújításnak is, hiszen most már nagyobb tér áll rendelkezésükre és ha szeretnének, akkor el tudnak vonulni külön-külön vagy akár együtt is. Mióta tágasabb lett a kis territóriumuk, alig lehet kirobbantani őket onnan. Másrészt pedig én is odafigyeltem, hogy megtaláljam az egyensúlyt a napi feladatok és a közös játék között.

Egy átlagos napunk így nézett ki

Ébredés, reggeli egy kis játék otthon. Amíg ők játszottak, addig én csináltam a dolgomat és amikor érezhető volt, hogy már nem bírnak magukkal (veszekedés, hiszti, kiabálás), gyorsan összeszedtem Őket és lementünk bevásárolni az ebédhez, útba ejtve a játszóteret, ahol együtt homokoztunk vagy ettünk egy fagyit a fagyizóban. Kb. 1 óra múlva elfáradtak, hazamentünk, megint egy kis „önálló” játék otthon, addig én megfőztem az ebédet (senki ne háromfogásos ebédre gondoljon, hanem egyszerűbbre, ami kb. 1 órán belül megvan) és el is telt a délelőtt. Azután ebéd, alvás, és mire felébredtek Apa is hazaért. :)

Dani bölcsis lett

Július végén azonban, neten szembe jött velem egy lehetőség, miszerint OKJ-s képzésen vehetek részt. A képzés szeptember 4-én indul és 6 hónapon keresztül tart. Az órák heti két alkalommal lesznek megtartva reggel 9-től délután 2-ig. Ez tökéletes alkalom arra, hogy Dani is megkezdje a közösséget. Őszintén szólva, gondolkodtam már egy ideje, hogy Daninak is kellene egy olyan hely, ahol vele egykorú gyerekekkel lehet napközben. Nála is érzem (ahogy Marcinál is régebben), hogy már nem vagyok elég neki, „kinőtte Anyát”, ami azért érthető, hiszen már 2,5 éves. Mivel nappali képzésben veszek részt, így beadtam állami bölcsibe a jelentkezésünket, de már a papírok leadásánál közölték velem, hogy szinte sehol nincsen üres hely a kerületben. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy magánbölcsibe íratjuk oda, ahova Marci is járt. Ismerjük a gondozó „néniket”, a helyet és a szokásokat is (nem sokat változott 2 év alatt), így nyugodt szívvel „hagyom ott”… gondoltam ezt addig, amíg el nem kezdődött a beszoktatás a héten és a harmadik napon már bent ebédelt a gyermek. Reggel bevittem, kicsit bent maradtam. Miután láttuk, hogy nem lesz probléma eljöttem, hogy majd ebédidőre visszaérjek… vele nem is volt semmi gond szépen játszott, ügyesen tízóraizott, szépen ebédelt. De ahogy becsuktam a bölcsi ajtaját, néhány könnycseppet le kellett törölnöm az arcomról. Tényleg ilyen nagyfiú lett Dani is? Biztosan jól döntöttem? Nem vagyok önző, hogy tanulni szeretnék és amiatt is bölcsibe jár? Üresnek éreztem a kezeimet, nem toltam babakocsit, egyik gyerkőc sem volt velem, kicsit egyedül éreztem magam. Aztán gyorsan összeszedtem gondolataimat, mert Marci várt otthon Mamával. Amikor hazaértem, Marek egyből az ölembe ugrott és akkor jöttem rá: az ovi kezdés előtt napközben, lesz két hetünk együtt, amikor tényleg csak vele tudok foglalkozni. Amikor igazán nagyfiús játékokat tudunk játszani, mint pl. a társasjáték, ebéd után pedig, aludhat Anyáék ágyában.

Bízom benne, hogy egy kicsit fel tudom tölteni az érzelmi tankját az ovi kezdés előtt, hogy könnyebbek legyenek az első napok a középső csoportban.

Előzmények

Kilenc napos balatoni nyaralásunk meggyőzött bennünket arról, amit már egyébként is sejtettünk: a hagyományos felkelünk-fürdünk-eszünk-fürdünk típusú pihenést nem nekünk találták ki. A második forró nap után lett elegünk a zsúfolt strandból, a rekkenő hőségből, a strandkajából, és a közepére a szállást is kezdtük már unni. Közben megjártuk a veszprémi állatkertet, Kapolcsot háromszor, Tapolcát. Kilenc nap után hiányérzettel tértünk haza: ennyi volt a nyár, várhatunk egy évet, hogy újra megpróbáljuk?

Néhány itthon töltött kánikulai nap után elkezdett motoszkálni a kisördög: miért ne próbáljunk meg a gyerekekkel egy pár napos aktív nyaralást, esetleg olyan helyen, ahol nincs negyven fok, vagy legalábbis el lehet menekülni előle fel, a hegyekbe. Így esett választásunk Szlovéniára. Már jártunk ott néhányszor, és úgy gondoltuk, hogy a szokásos helyeket felkeresve (Bled, Vintgar szurdok, Vrsic hágó) el tudunk majd tölteni kellemesen 2-3 napot. A déli részek (Piran, Koper) a hőség miatt szóba sem jöttek, maradnánk inkább a hegyek között.

Mivel nyaralási keretünk nagy részét feléltük, az olcsóbb és még foglalható (1 héttel voltunk a tervezett indulás előtt) szállások közül válogattuk. Olyat kerestünk, ami nincs ugyan valamely felkapott látványosság közvetlen közelében, de olyan helyen van, ahonnan a főbb attrakciók max. 1 óra autózással elérhetők. Úgy terveztük, hogy csak aludni járunk majd oda, így meleg vízen, villanyon és saját fürdőn kívül nem lőttünk magasabb komfortra. Meg is találtuk a megfelelő szállást, egy nagyon jó értékeléssel rendelkező kis családi panziót Kranj mellett Skofja Loka-tól 10, Ljublljanától 20, Bled-től 30 km-re, ahol négyünknek a két gyerekkel két éjszakára 36 ezer forintot kellett fizetni. Le is foglaltuk, és vártuk az indulást.

Indulás

Sokat tanakodtunk, hogyan vágjunk neki két és négyéves gyerekekkel egy 600 km-es autóútnak. Ha reggel indulunk, akkor nem alszanak út közben. Ha ebéd után, akkor ugyan alszanak, de este érünk oda, elvesztegetünk egy teljes napot. Ha előző este indulunk, akkor meg hajnal 3-ra odaérünk, a szállást persze még nem vehetjük át. A vége az lett, hogy kiszámoltuk: ahhoz, hogy reggel 8-ra érkezzünk meg, mondjuk Bled-be, éjjel kettőkor kéne indulnunk. Miért ne? A kölköket egyenesen a ágyukból pakoljuk át az autóba, jó eséllyel fel sem ébrednek. Apa, a sofőr bármikor el tud aludni, így ha este 8-kor leteszi a fejét, hajnal fél kettőre szinte ki is alussza magát, Anya meg majd szendereg a kocsiban. Így elkerülhetjük a dugókat, nem vesztünk egy napot az utazással, és a gyerekek is jó részt alszanak majd. Ebben maradtunk, és szerencsére jól sült el minden: 2-kor sikerült elindulni, és kényelmes tempóban, egy hosszabb reggelizős pihenővel 8:15-kor leparkoltunk a Bled-i tó partján.

1. nap

Bled fix célpontnak számított, jártunk már itt néhányszor, tökéletes kiindulási pont. Mivel a tó körbesétálását terveztük, és a 6 km még a négyévesnek is sok, hoztuk magunkkal a kétszemélyes hordozónkat. A tó túlpartján, a kempingnél találtunk parkolót 10 EUR/nap áron. Általános szabály, hogy érdemes Bled-be korán érkezni, mert 10 körül már szinte lehetetlen helyet találni.

Körbesétáltuk a tavat, megvolt a kötelező bledi krémes és Cokta (a várat és a csónakázást most kihagytuk). Tapasztalat alapján javasolnánk, hogy a krémesezéshez (főleg gyerekkel) ne a frekventált, város felé eső részen lévő fancy kávézót válasszátok, hanem az azzal szemközti parton lévő kis kioszkot. Olcsóbb, hangulatosabb és sokkal lazább.

A parkolóhoz visszatérve elővettük a fürdőruhákat és pancsoltunk egyet a szemben lévő szabadstrandon. A víz kellemes és kristálytiszta volt, a talaj viszont köves kavicsos, így a gyerekeken rajta hagytuk a papucsot. Kb. egy óra fürdőzés után összepakoltunk és felkerekedtünk.

Elkavartunk Ljubljana felé, de a hőségre és a hétköznapi csúcsforgalomra való tekintettel a városnézést kihagytuk. Ebédeltünk egy gyorsat egy McDonaldsban, aztán célba vettük Kranj-t.

Kranj Szlovénia negyedik legnagyobb városa. A külső részeken elég ronda iparterületek terülnek el, de az óvárosi rész nagyon szép, egy csomó kis étteremmel, kávézóval, igényes, de nem tolakodó üzletekkel. Körbenéztünk, ettünk egy fagyit, ittunk egy Lasko-t, és mivel már 6 körül járt az idő, elindultunk átvenni a szállást.

A szállás

Szállásunk Kranj mellet egy kis farmon volt, ahol házigazdáink (négy gyerekkel) a földszinten laktak, és a négy emeleti szobát adták ki (https://www.facebook.com/napoljani.si/). Megérkezésünkkor azonnal elénk szaladtak, üdítővel kínáltak, és megkérdezték, hogy szeretnénk-e, ha javasolnának néhány úticélt, amit felkereshetünk. Igent mondtunk, és kaptunk kb. hat különböző térképet, amin a házigazda bejelölgette nekünk, hogy mit érdemes megnézni, illetve minden célponthoz részletes útmutatást is kaptunk.

A szoba rendes, tiszta volt, semmi extra, kényelmes ágyak, tiszta fürdő.

2.nap

Nálunk a reggel általában 6 órakor kezdődik (Marci akkor ébred), ezért kicsit pironkodva 7-re kértük a reggeli. Háziasszonyunk nevetve közölte, hogy nem tudjuk zavarba hozni, ő 5-kor kel. Ennek megfelelően 7-kor terített asztal várt helyben sütött kenyérrel, sajttal, felvágottal, joghurttal, almás rétessel. Jól bereggeliztünk, és nekivágtunk azzal az elhatározással, hogy este 8-ig nem térünk vissza a szállásra.

Mivel úgy gondoltuk, hogy városnézéshez alkalmasabbak az enyhébb reggeli órák, aznapi első úticélunk Skofja Loka volt. A középkori városrész közelében könnyen találtunk parkolót, és a Selca Sora felett átívelő gyaloghídon átkelve gyorsan kávé után néztünk. Találtunk is egy kávézót, saját csúszdával, így viszonylag nyugodtan megkávézhattunk, amíg a gyerekek a nadrágokat koptatták. A kávé után körbejártuk a környező utcákat és felsétáltunk a várhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Felfedeztünk egy játszóteret is a várfal mellett, csúszdával, alagúttal, kőnyulakkal, illetve a szomszéd telken legelésző birkanyájjal.

A kötelező fagyizás és némi lépcsőn ücsörgés után bepakoltuk a gyerekeket az autóba és a Bohinj-i tó felé vettük az irányt. Kb. 50 perc autókázás után meg is érkeztünk, majd balról kerülve a tavat kétségbe is estünk, mert nem találtunk parkolóhelyet. Megfordultunk, és az ellenkező irányba is tettünk egy kísérletet, és a parttól 150 méterre találtunk is egy parkolót, rengeteg hellyel. Kifizettünk a szokásosnak számító 10 EUR parkolási díjat, és lecaplattunk a tóhoz. (Kevésbé kényelmeseknek infó, hogy Bohinj városból állítólag ingyen buszok járnak a tóhoz).

A Bohinj-i tónak egyik különlegessége, hogy (a Bledivel ellentétben) egyáltalán nincs beépítve, sőt kifejezetten tilos a part közelében akár csak egy büfét is felhúzni. Ennek eredményeképpen gyönyörű környezetben és kristálytiszta vízben lehet fürdeni a nem túlzsúfolt strandon. A talaj itt is köves, papucs vagy úszócipő használata javasolt. Fürdés után a parttól kb. 100 méterre lévő étteremben toltunk egy csevapot, megmártóztunk még egyszer és indultunk is tovább.

Mivel következő állomásunk, a Pericnik vízesés jó egyórányi autózásra volt, úgy terveztük, hogy ez egybeesik a gyerekek délutáni alvásával. Szerencsénkre a fürdés és a jó levegő megtette hatását, szinte azonnal elaludtak amint elindultunk. A vízeséshez vezető útnak nem az autópályát, hanem a kis hegyi utakat választottuk, így amíg ők szundikáltak, mi gyönyörködhettünk a tájban és a hegyek között megbúvó kis falvakban.

Délután négy óra körül értünk a vízeséshez. Kényelmesen leparkoltunk (nem voltak túl sokan), és rövid hezitálás után nekiláttunk megmászni a vízeséshez vezető meredek ösvényt. Marci jött a saját lábán, némi anyai segítséggel, Danit pedig Apa cipelte, időnként rövid pihenőt tartva. Húsz perc alatt fel is értünk az első szintre, ahol azon túl, hogy egészen közel kerültünk a lezúduló vízhez, egy keskeny ösvényen még a vízesés mögé is be lehetett sétálni. A második szint megmászására, ami a vízesés tetejére vezetett a két gyerekkel már nem vállalkoztunk, de megfogadtuk, hogy néhány év múlva, ha ők már elég, mi meg még nem túl öregek leszünk, visszatérünk és bepótoljuk a mulasztást.

Miután leereszkedtünk és felfrissítettük magunkat, a szállásunk felé vettük az irányt. Útközben még megálltunk Skofja Loka-ban vacsorázni egyet, és beugrottunk egy boltba, hogy bevásároljunk helyi sörökből, illetve vettünk egy karton Coktát, és egy üveg Pelinkovech-ot is. Aznap este senkit ne kellet ringatni. 

3.nap, hazaút

Utolsó napra nem kértünk reggelit, mondván, hogy majd útközben bekapunk valamit. Házigazdánk javasolta, hogy hazafelé még kanyarodjunk el a Jezero tó felé. Háromnegyed hétkor kifizettük a szobát és neki is indultunk a szokásos tájak és hegyi falvak között. Bár a látvány gyönyörű volt, egyre jobban megéheztünk, és nem találtunk olyan helyet, ami nyitva lett volna ilyen korán. Végül nem sokkal fél nyolc után meguntuk az éhezést, és egy szimpatikusnak tűnő vendégház előtt leparkoltunk és bementünk megkérdezni, nem tudnak-e nekünk valami reggelit adni. Kedves hölgy fogadott, aki azt mondta, bár csak nyolckor nyitnak, jöjjünk csak be, foglaljunk helyet. Gyorsan megterítettek, mi pedig megreggeliztünk. Mire végeztünk, a vendégház lakói és éledezni kezdtek. A kertben egy csúszdával felszerelt mászóka is volt, így a kölkök is lemozoghatták a reggelit. Amikor bementem fizetni, észrevettem, hogy a panzió saját készítésű likőröket is árul, így gyorsan bevásároltunk szuvenírből is, aztán indultunk tovább a tó felé.

Maga tó elég kicsi és jellegtelen volt, így rövid téblábolás után visszaszálltunk az autóba és hazafelé vettük az irányt. Hogy mégse legyen annyira egyszerű, elhatároztuk, hogy nem térünk vissza egyből az autópályára, hanem a hegyek között, Ausztriát is érintve kelünk át Recica felé, majd ott vesszük az irányt a sztrádán Maribor-nak. Döntésünk eredményeként majd 2000 méter magasra jutottunk fel, gyönyörű tájakat láttunk, de ennek az volt az ára, hogy párszor eltévedtünk a hegyek között (olyan utakra jutottunk, amelyeket még a Waze sem ismert), így megkönnyebbültünk, mikor Celje-nél rákanyarodtunk az A1-re. Az autópályán aztán a gyerekek is elaludtak, és csak Fehérvár után adtak legközelebb életjelt magukról.

Mindent összevetve, egyik legjobb közös utazásunk volt ez a 3 napos kirándulás, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és biztos hogy visszatérünk még, amikor a gyerekek néhány évvel idősebbek lesznek, és beváltjuk a Pericnik vízesésnek tett ígéretünket. 

Lassan egy hete, hogy hazajöttünk 9 napos nyaralásunkról, Gyenesdiásról. Sajnos az első néhány napban nem volt igazán jó idő, így akaratlanul is lehetőségünk nyílt kipróbálni, mivel lehet az időt eltölteni a Balatonon egy vagy több kisgyerekkel, ha éppen nincsen strand idő.

Veszprémi Állatkert

Veszprém szinte bármelyik Balaton menti településről egy órán belül elérhető. Az állatkertbe négyünknek a belépő 9000 forint volt, ami nem éppen olcsó, viszont egész napos élményt nyújtott még nekünk felnőtteknek is. Bár rengeteg állat megtalálható itt (a teljesség igénye nélkül: alpaka, hóbagoly, uhu, vörös vari, zöld leguán és még sorolhatnám. Nekem különösen tetszett, hogy minden állatnak hatalmas kifutója van.), a gyerkőcöket mégis a Dinó Park nyűgözte le. A belépőjegy ide is érvényes. A park területén van néhány foglalkoztató sátor: az egyikben egy óriási dinó fosszíliát lehet kiásni a homokból és közben számos, érdekes kincsekre lelhetnek a gyerekek, egy másik sátorban gipszbe öntött dinócsont kivésésére van lehetőség. Az ehhez szükséges gipsz tömböt az Ajándékboltban lehet megvásárolni 1500 forintért. Mi vettünk egyet, és Marci hatalmas lelkesedéssel véste, nagyon tetszett neki, amikor előbukkant egy növényevő dinó csontváza. :)

Az állatkert területén több étkezési lehetőség is van, mi a főbejárathoz legközelebb eső palacsintázót próbáltuk ki: a palacsinta nagyon finom volt, de a lángossal akadtak gondok.

Vonatozás

A fiúk hatalmas vonat rajongók, ezért nem hiányozhatott egy kis vonatozás, ha már strandoláshoz nem elég jó az idő. Ráadásul még sosem ültek igazi, naaagy vonaton. :) Szerencsére a Balaton partján szinte mindenhol megáll a vonat, így nem kell külön utazni az állomáshoz. Mivel mi Gyenesdiásról indultunk, olyan célállomást kerestünk, ami se túl közel, se túl messze nincsen, és 1-2 órát kényelmesen el lehet tölteni. Választásunk Tapolcára esett: ide kb. fél óra alatt lehet eljutni vonattal. Leszálltunk az állomáson, egy hosszabb sétával eljutottunk Tapolca belvárosába a Malom-tóhoz. Körülsétáltuk a tavat, etettünk kacsákat, és láttunk aranyhalakat is.

A tó végén van egy játszótér, ahol a maradék energiájukat elhasználták a srácok. Amikor teljesen elfáradtak, beültük a tónál található egyik étteremben a szokásos fagyi és üdítő adagért. Délután visszavonatoztunk Gyenesdiásra, és mire leszálltunk a vonatról már előbújt a Nap és mehettünk strandolni.

És igen, vannak a kempingezésnek hátrányai is, mint azt a következő példa is mutatja.

Eddig sem volt unalmas a kempingben, hála annak, hogy a szomszédban minden este Mr. Rick-re bográcsoztak az Agglomerációs Aranyifjak (bár becsületükre legyen mondva, este 9-kor mindig lekapcsolták a zenét), de ma este a tegnap érkezett iskolás csoport mellé először befutott egy oldtimer/rockabilly csapat, majd nem sokkal később egy kisebb motoros banda is, akik közvetlenül mellettünk táboroztak le. A mögöttünk lévő sátorból pedig szól a Beatrice 8 óra munkája :) Nem tudom, mivel lehetne ezt még fokozni, talán ha leszállna az Enterprise, vagy életre kelne a kölkök dinó-csordája. :) 

Lehet, hogy nem a legkönnyebb, de az biztos, hogy emlékezetes éjszakánk lesz..

Angyalföldiek lévén az utóbbi két évben bejártuk szinte az összes játszóteret, ami a környékünkön található. Összeszedtem azokat, amelyek a legjobban tetszettek a gyerekeknek és ahova gyakran szoktunk menni.

1. Cziffra György park

A Göncöl - Bárka - Kárász - Gyöngyösi utcák találkozásánál két játszótér is található egymás mellett. A kisebbeknek való téren (mi csak "vizes játszónak" hívjuk) minden megtalálható, ami a kicsiket érdekelheti: 3 csúszda, egy akkora mászóka ahova egy 2-2,5 éves gyerkőc is fel tud mászni, két hinta az egészen kicsinek és 4 a nagyobbaknak. Van egy hatalmas homokozó, ahol jókat lehet sarazni (mert hogy víz is van a homokozóban), és a nagy melegben a párakapu nyújt enyhülést. Itt mindig vannak elhagyott (vagy másik nézőpontból közös) lapátok, gereblyék, vödrök, sziták és formák... Hm, mi van még... Ja, igen! Van még néhány rugós hintaállat, amit Dani nagyon szeret. Hátránya, hogy csak a homokozó fölött van árnyékoló, a többi játék a napon van. Így mi csak késő délután szoktunk kimenni. A nagyobbaknak való részen is van sok minden: egy hatalmas, vártornyot formázó csúszda, mellette egy ping-pong asztal, körforgós játék, és persze itt is van homokozó. Marci sokszor kéri, hogy menjünk a nagyobbaknak szánt térre, de őszintén szólva én nem nagyon szeretem, mert Daninak még nagyon nagy az ottani csúszda. De, hogy Marci is nagy fiúnak érezze magát, néhány csúszás erejéig elmegyünk ide, utána pedig visszamegyünk a "vizes játszóra", így mindenki jól jár. 

2. Gyöngyösi sétány

Bár ez egy kisebb játszótér, itt is elég sok minden van. Van csúszda, egy óriási autó, két bébi hinta, és egy nagyobbaknak való hinta. Itt is lehet homokozni a csillag alakú homokozóban, egy hatalmas fa árnyékában. Dani itt is állandóan a rugós hintaállatokon "lovagol", majd órákig csúszdázik Marcival. Amíg a gyerek játszik, addig a szülők a padokon tudnak pihenni. Nagyon tetszik, hogy gumipadlót fektettek le a mászókák alá, így ha a gyerek el is esik, nem üti meg magát annyira. Illetve nagyon árnyékos, ezért ide nyáron a nap bármelyik időszakában ki lehet menni. Ezzel a játszóval szemben van egy nagyobbaknak való rész, ahol a padok mellett, már csak néhány hinta és egy csúszda került megépítésre. Éés, amit a múltkor fedeztem fel, hogy a kínai étkezdében 100 forintért lehet használni a WC-t. 

3. Máglya köz

Ez egy nemrégen felújított játszótér, amin a szokásos játékok találhatóak meg. Hinta, csúszda, homokozó (nyáron árnyékolót szerelnek fel), és egy körforgó is helyet kapott. Bár tőlünk kicsit messzebb van, de ezt is szeretik a fiúk. 

 Köszönöm, hogy elolvastad! :)

Amióta megszületettek a fiúk, úgy érzem sokkal kevesebb időm van magamra. Teljesen megváltozott az életem, amit természetesen egyáltalán nem bánok, bár vannak periódusok, amikor nehezebben viselem.

Azt gondolom, hogy anyaként ugyanolyan fontos időt szakítani magunkra, mint a gyerek megszületése előtt. Amikor még csak Marci volt, szinte el sem mozdultam mellőle, ha még is elmentem valahova egyedül, utána napokig gyötört a lelkiismeret furdalás: hogy lehetek ilyen anya, aki ott hagyja a gyerekét az apjára, nagyszülőre és saját magára szán egy kis időt?

Aztán rájöttem, hogy nem csak nekem fontos, hogy kikapcsolódjak, hanem az egész családnak is. Hiszen, ha Anya boldog, akkor mindenki boldog. A legtöbb családban Anya az, akinek észben kell tartania a különféle dátumokat, aki mos, főz, takarít, hozza-viszi a gyereket/gyerekeket. Kitalálja mi legyen az ebéd, bevásárol. Én, ugyan, szerencsés helyzetben vagyok, mert a férjem nagyon sokat segít, de nem várhatom el tőle, 8 órai munka után, hogy takarítson ki vagy, hogy hozza el a nagyobbikat az oviból.

Jelenleg itthon vagyok a kisebbikkel, így nekem most, a gyereknevelés a munkám. Imádom ezt csinálni, még ha sokszor idegőrlő is, amikor 20 percen keresztül eszik egy falatot és nem hajlandó lenyelni, csak vigyorogni. Az évek alatt rájöttem, hogy igenis, nekem is kell egy kis kikapcsolódás, hogy utána feltöltődve tudjak ismét belevágni az anyaság nem éppen könnyű feladataiba.

Hétköznap, Dani alvás idejében szoktam olvasgatni vagy telefonon beszélgetni a barátnőimmel. Hétvégén, amikor Apa sem dolgozik, és úgy tudjuk alakítani a barátnőmmel a délutánt, akkor beülünk kávézni egyet gyerekek nélkül és csak úgy repülnek a percek, órák… és azt érzem, hogy milyen jót beszélgettünk. Ezek után feltöltődve, nyugodtabban megyek haza, és sokkal türelmesebbnek érzem magam mindenkivel szemben. 

Szeptembertől még egy kicsivel több időm lesz saját magamra: OKJ-s képzésen veszek majd részt, Dani pedig bölcsis lesz. A képzés heti három alkalommal lesz 6 órában, így az órák után is és azokon a napokon, amikor nincsen oktatás, egy picit egyedül lehetek. Ami, valljuk be, nagyon jól fog esni 4 és félév után. :)

Szerintem, mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra, ezért anyaként nem kellene rosszul érezni magunkat azért, amiért alvás időben szeretnénk lazítani.

Ti mivel kapcsolódtok ki?

Ha tetszett, kérlek oszd meg, vagy írj kommentet!

Miután sorozatunk előző részében mindenkit meggyőztünk arról, hogy a kempingezés (akár gyerekkel, akár gyerek nélkül) a legtutibb módja a nyaralásnak, most térjünk ki arra, hogy ha már az elhatározás megvan, hogyan is vágjunk bele.

Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk: a kempingezést, mint családi nyaralási típust vizsgáljuk, nem képezi írásunk tárgyát a bivakolás, fesztiválos sátrazás, túrakempingezés, stb. Itt és most csak azzal fogunk foglalkozni, hogy egy vagy több gyerekes családdal hogyan érdemes nekiindulni a Nagy Sátras Kalandnak.

Támogatás megszerzése

Minden komoly projekt alapfeltétele, hogy a résztvevőkkel elfogadtassuk, sőt, ha lehet, vonzóvá tegyük a célt. E nélkül felesleges belevágni. Ha egy, a sátorozással kapcsolatban előítéletekkel bíró Anyát kész tények elé állítva lecipelünk a kempingbe és sátorponyvát borítunk rá, szinte garantált, hogy életünk egyik legrosszabb nyaralására vettünk jegyet. Ezért fontos a puhítás, előkészítés.

A gyerekekkel viszonylag könnyű dolgunk lesz. Fel kell állítani a nappaliban a napozósátrat, eljátszani a kempingeset (belengetve, hogy Anyával és Apával együtt aludhatnak majd), szinte biztos a siker. Ezt még esetleg meg lehet toldani egy késői lefekvéssel, ha szükséges.

A Nővel nehezebb dolgunk lesz, de nem kell megijedni, nem lehetetlen a feladat. Az alábbi érvekkel, ígéretekkel lehet hatni életünk párjára:

Mivel sátorozunk és így olcsóbban jön ki a szállás, a megspórolt pénzt másra költhetjük, pl. apartmanos főzőcske helyet kajálhatunk étteremben minden nap, esetleg egy-két csini ruha, drágább program is belefér.

Ha bevállalja a Kedves 1 hétre a sátorozást, utána jöhet 1 hét olyan helyen és ellátással, amilyet ő szeretne. Ez kicsit drágább, de a későbbiekben bőven visszahozza az árát.

Ha a támogatás már megvan, akkor itt az ideje, hogy megszolgáljuk a bizalmat, és beszerezzük azokat a felszereléseket, amik komfortosabbá tehetik a sátorozást

Sátor

Gondolom nem szükséges részletezni, hogy e nélkül nem is érdemes nekivágni. (Igen, persze lehet lakóautóval is, de most nem erről van szó)  A családi kempingezéshez mindenképpen olyan sátrat ajánlanék, amiben egy felnőtt is fel tud állni és rendelkezik egy viszonylag nagy előtérrel, ahová be lehet húzódni, ha elered az eső. Kisgyerekeseknek elég az egy hálóteres, de nagyobb gyerekek esetén már indokolt lehet a több hálóteres sátor. A Decathlon árul olyan sátrat, amiben egy 2 és egy 3 férőhelyes hálófülke is helyet kapott, és ezek összenyithatóak. Ez praktikus, ha hosszú távra tervezünk: amíg kicsik a kölkök egy légtérben alszik a család, majd ahogy cseperednek, a válaszfal felhúzásával szeparálhatjuk őket.

Fontos szerszám a kalapács vagy fejsze! A sátorcöveket be kell verni, nincs mese!

Alvás

Nagyon fontos! Óvakodjunk a „ledobok egy polifoam-ot, 98-ban a Szigeten is elaludtam rajta” típusú megoldásoktól. Ha rosszul alszunk, fáradtak, morcosak leszünk, és ez rányomja a bélyegét az egész nyaralásra.

Manapság nagyon sok fajta fekhelyből lehet választani, a minőség itt is általában az árfekvéssel együtt növekszik, de számunkra nem minden esetben a legdrágább a legjobb: a kemping cuccoknál két faktor határozza meg az árat: a kényelem és a praktikum. Mint családi sátorozók, nekünk a kényelem az igazán fontos: nem kell a matracnak önfelfújónak lennie, és az sem elsődleges szempont, hogy összehajtogatva egy órazsebben elférjen, hiszen nem tervezzük naponta áthelyezni táborhelyünket. Ha bizonytalanok vagyunk, nyugodtan kérjük az eladó segítségét, biztosan tud ajánlani az igényünknek és pénztárcáknak megfelelő darabot.

Ha elő vagy utószezonban sátorozunk, számoljunk azzal, hogy az éjszakák hidegek lehetnek, és a sátor nem a hőszigeteléséről híres. Érdemes vastagabb hálózsákot választani, esetleg hőszigetelő polifoam-ot teríteni a matrac alá.

Bár csábítóak a kétszemélyes felfújható matracok, én mégis inkább azt javasolnám, hogy (legalábbis a felnőttek) külön matracon aludjanak. Ennek oka az, hogy az erőteljesebb forduláskor keletkező energiát a felfújható matrac nagyon jó hatékonysággal továbbítja a másik fél felé (trambulin effektus).

Ha kisebb gyermekkel utazunk, akkor megfontolandó az utazó babaágy használata, kizárandó a lehetőségét annak, hogy alvás helyett a fejünkön mászkáljon át az utód.

Alvós lista:

1. Matrac (1/fő)
2. Hálózsák (1/fő)
3. Párna (1/fő)
4. Babaágy (opcionális)
5. Hőszigetelő polifoam (opcionális)
6. Alvókák �

Étkezés

Alapból nem javasolnám, hogy ne rendezkedjünk be rendszeres étkezésre a sátor előtt. Oké, egy-egy reggeli, vagy hangulatos vacsora beleférhet, de kempingben egy családra főzni, mosogatni, az alapanyagokat tárolni tényleg baromi kényelmetlen. E miatt azonban vonzó is lehet, főleg a háziasszonyok számára. 

Ha gyerekekkel megyünk, akkor ugyanazok a szempontok érvényesek, mint ha hotelben, apartmanban laknánk: valami gyorsan előkapható, nem romlandó szénhidrátforrás nem árt, ha van nálunk. A kempingek általában rendelkeznek hűtőszekrénnyel, ebben lehet tárolni tejet, kakaót (ez nálunk létszükséglet, a 2 éves is „tatajót” kiáltással ébred). A hűtőbe tett cuccainkat címkézzük fel, nehogy valaki jóhiszeműen megegye!

Tapasztalatok alapján azt javasolnám, hogy gyerekkel olyan kempinget válasszunk, amely rendelkezik saját kisbolttal, illetve büfével vagy étteremmel. Ha ez nincs, akkor legalább a közelben legyen valami könnyen elérhető élelemforrás, hogy ne kelljen betárazni és fejadagokra porciózni az élelmiszert. Bármilyen gyönyörű helyen is alszunk, ha 3 kifliért kilométereket kell gyalogolni, vagy farkasokkal kell megküzdeni, az jelentősen rombolhatja hangulatunkat.

Ha mégis főzni kell, vagy egyszerűen kávéfüggő valamelyik szülő (mint pl. nálunk), akkor két lehetőség van a főzőcskére: vagy a kemping által nyújtott közös főzőhelyiségben kotyvasztunk, vagy viszünk magunkkal kempingfőzőt. Ha az utóbbit választjuk, akkor 6 és 20 ezer Ft. között tudunk válogatni a kínálatból, nagyjából mind ugyanazt tudja.

Ha nem is eszünk a táborban, jelentősen javítja komfortérzetünket, ha van szék, amire le tudunk ülni és van asztal, amire le tudjuk tenni a sörünket. A legkisebbeknek vihetjük a szétszedhető etetőszéket, abba bekötve nem csak hogy evés közben, egyáltalán nem mászkál össze-vissza, ha mi nem akarjuk.

Amit tehát vigyünk:

1. Műanyag tányérok, poharak, evőeszközök
2. Papírtörlő
3. Mosogatószer
4. Mosogatószivacs
5. Kempingasztal
6. Kempingszék
7. Kempingfőző (opcionális)
8. Edények (opcionális)
9. Etetőszék (opcionális)

Tisztálkodás, mosás

Nem variálnám túl. Mindenkinek egy törülköző, egy gyerek tusfürdő, meg egy unisex a felnőtteknek. Ha esetleg nagyon gáz a vizesblokk a kempingben, akkor alkalmazhatjuk a lengyel módszert: még a strandon, elindulás előtt lecsutakoljuk kölköket a zuhanyzóban. Azt gondolom nem kell mondani, hogy szigorúan egyenként hordjuk a pulyákat mosdatni…

Sok kempingben van már mosógép, általában csekély összegért lehet őket használni. Csap viszont biztos, hogy van mindenhol, tehát néhány ruhát, ha nagyon kell el lehet lögybölni. Ruhacsipeszt érdemes vinni, hogy ha kiteregetünk a sátorkötélre, ne fújja le a ruhákat a szél.

Játékok, szórakozás

Első kempingezésünk alkalmával 4 napra vittünk egy halom játékot, aminek aztán a felét elhagytuk, a másik felét meg elő se vettük. Tabletet is vittünk, hogy majd ha nem bírunk velük, akkor néznek mesét. Aztán kiderült, hogy felesleges volt. Meg fogsz lepődni, hogy milyen jól elvannak olyan dolgokkal, amiket csak úgy találnak a sátor előtt: bogarak, botok, kövek. Persze, azért szabadtéri játékokat, labdát, biciklit, rollert vigyünk, de a kirakós meg a lego nyugodtan otthon maradhat. Jöhet még pár könyv estére, na meg a strandjátékok, de ennél többel nem érdemes számolni.

Kiegészítők

Áram: Persze, sátor meg természet, de azért nem élünk a középkorban. Ha szeretnénk tölteni mobilt, laptopot, borotvát, stb, akkor vigyünk hosszabbítót (legalább 10 méterest) és elosztót. Ha azt látjuk, hogy az áramforrás csatlakozója valami ipari cucc 3 lyukkal, ne essünk kétségbe: a recepción biztos, hogy tudnak kölcsönözni átalakítót, pár ezer forintos kaució ellenében.

Szúnyogriasztó: Ha már van áram, nosza dugjunk bele egy szúnyogriasztót is. E mellett mindig húzzuk be a hálótér ajtaját, ha szándékunkban áll majd éjjel aludni.

Árnyékoló: Ha szerencsénk van, találunk egy árnyékos helyet a kempingben, ahová sátrat verhetünk. Ha nincs, akkor kell az árnyékoló. Ez egy olyan, jó esetben fényvisszaverő ponyva, amit többféleképpen is ki tudunk feszíteni a sátor elé vagy fölé, így teremtve némi árnyékot. Ne becsüljük alá ennek fontosságát, higgyük el, nem jó a sátor előtt rekkenő hőségben a tűző napon ücsörögni…

Ennyi fért bele mai adásunkba, köszönöm a figyelmet, legközelebb a „Hová” kérdésre keressük a választ. :)

Nem tudom nálatok hogy van, de nálunk a rendrakás olyan, mint Déva vára… Nyári szünet van, így most két gyerek csinál hatalmas káoszt kb. 5 perc alatt. Biztosan ismerős, amikor egyszerre több játékkal szeretne/szeretnének játszani.

Jelenleg, még nincsen akkora szobájuk, hogy az ágy és a szekrény mellett legyen akkora helyük, hogy ott játszani is tudjanak (de ez hamarosan megoldódik). Ezért a nappaliban töltik az idejük nagy részét, így a játéktér is ott van: ott hevernek a különféle játékok a kanapén, a szőnyegen, a kis asztalukon és még sorolhatnám.

Nem is olyan régen valahol azt olvastam, hogy nem lehet elég korán elkezdeni „megtanítani” a gyerekeknek a játékuk elpakolását és azok rendben tartását. Az én tapasztalatom, azonban az, hogy nagyobbik csak azóta pakol el maga után, mióta oviba jár, Dani még nem érti az összefüggést: hogy ha nincsen rend, akkor nem nézhetnek TV-t. Nálunk egy nap kétszer van rendrakás: ebéd után mielőtt aludni mennek, és este mesenézés előtt. Addig nincsen mese, amíg nincsen rend, tehát, ha előbb szeretnének mesét, akkor bele kell húzni. :) Az utóbbi úgymond „nap zárásnak” is tekinthető. Ilyenkor még az autó – illetve a vonatpálya is szétszedésre kerül, holnap lehet más fajtát építeni. :)

Szerintem, nincsen tuti tipp arra, hogyan tanítsuk meg a gyereket rendet tartani maga után, de az biztos, hogy nálunk sosem működött a „Rakjatok rendet, de azonnal!” felszólítás, mert akkor csak azért sem csinálták. Ezért eleinte besegítettem a pakolásba: amíg a két fiú pl. a vonatokat rakta el, addig én a vonatpályát szedtem szét. Így gyorsabban kerültek a játékok a dobozba, de ők is részt vettek a pakolásban. Most már kezdem magam kicsit „kivonni” a pakolásból, és hagyom, hogy egyre inkább ők csinálják. Ti hogyan veszitek rá a gyereket a rendrakásra? Ezen az oldalon van néhány ötlet ebben a témában: 

http://kreativgyerek.aktivtapeta.hu/2016/10/04/eleg-a-disznoolbol-7-tuti-tipp-a-rendrakas-nevu-jatekhoz/

Szerintem, a tárolás módja segíthet abban, hogy hamarabb rend legyen a játékok között. Mi az IKEA-ban vettünk olyan játékos polcot, amihez különféle műanyag dobozok tartoznak. 6 dobozunk van összesen, majdnem mindegyik tele :( pl. autós, vonatos, kreatív doboz (gyurma, festék, ceruzák, színes papírok) és van olyan dobozunk, amiben készségfejlesztő játékok vannak (pötyi, mágneses kocka, fa gyöngyfűző, memória kártyák…)

Negyedévente-félévente átnézem a játékokat és amivel már nagyon régen nem játszottak azt bedobozolom és eladom vagy felajánlom. Ami hiányos vagy törött azt sajnos kidobásra ítélem.

Mivel rengeteg játékunk van és éppen az egyik ismerősömmel beszélgettem erről, az Ő ajánlására, néhány hete kezdtem olvasni Kim John Payne-től Az egyszerűbb gyermekkor c. könyvet, ami lényegében arról szól, hogyan szűrjük ki, csökkentsük a gyerekek számára azokat a hatásokat (rohanó tempó, TV, rengeteg játék...), amelyek miatt nem tudnak elmélyülni a számukra legfontosabb tevékenységben a játékban. A szerző azt javasolja, ha szelektálunk a játékok között, akkor csak azokat tartsuk meg, amelyekkel hosszabb időn keresztül, tartósan szokott játszani (nálunk a vonatpálya ilyen – bármikor tudnának építeni és tologatni rajta a vonatokat). A könyvek válogatásánál pedig 5-6 darabnál ne legyen több, így tudjuk lehetővé tenni azt, hogy egy-egy könyvben jobban el tudjanak mélyülni. Én soknak tartom a 6 játékos dobozt, és talán most éppen jól jön a szobafelújítás, és az új szekrény vásárlása is. Újra tudom gondolni a szerző által javasolt szemléletmód szerint a játékok mennyiségét, illetve a tárolásukra is kitalálok valamit.

Nálatok milyen szokások vannak ezen téren? Szerintetek, hány éves kortól várható el, hogy rendet tartson a gyerek? Nálatok van valamilyen módszer, ami bevált? Hogyan és hol tároljátok a játékokat?

Javában tart a nyaralás szezon és mivel a téma itthon eléggé elhanyagolt, talán van létjogosultsága előhozakodnom régi fixa ideámmal a kempingezéssel, mint méltánytalanul alábecsült nyaralási lehetőséggel.

Tegyünk egy próbát: ha valamelyik ismerősöd elkezd panaszkodni, hogy mekkora nyűg a nyaralás megszervezése gyerekekkel, kérdezd meg tőle: ”Miért nem mentek kempingbe?”.

Biztos, hogy jönnek majd a kifogások: „Én ehhez túl öreg / túl kényelmes / túl fáradt vagyok.” vagy „Egy életre megutáltam gyerekkoromban.” vagy „Gyerekekkel biztos nem”, és folytathatnám a végtelenségig.

Kezdhetném azzal, hogy ezeket sorra cáfolom, de nem tudnám őszintén tenni. Van bennük igazság. A kempingezés nem „all inclusive Hurghada”, aki ilyenre vágyik, az jó eséllyel már abba is hagyta az olvasást. A gyerekekkel kempingezés meg aztán tényleg nem a felhőtlen pihenés, de garantáltan olyan élményeket nyújt, amiken tíz év múlva is könnyesre röhögjük magunkat a képeket nézegetve.

Kezdjük talán az elején: mi szól a megszokott hotel/apartman foglalás ellen?

Nekem az utazás szabadság. Szabadság, és nem csak „holiday”, hanem kicsit „freedom” is. Ebbe nehezen fér bele, hogy hacsak nem 3 km-re a vízparttól, vagy a szemétégető mellett szeretnék megszállni, akkor jó fél évre előre kell foglalnom szállást. Tehát előre kell tudnom, hogy adott időszakban:

• épp oda akarok majd utazni,
• jó idő lesz,
• egyik gyerek sem betegszik le,
• egyikünk melóhelyén sem épp akkor élesedik a frontend/érkezik a koreai delegáció/szállítják a két tonna tisztított heringet.

Ezeket természetesen nem tudom előre, ezért bizonytalanság kíséri a szállásválasztást, ennek pedig velejárója a stressz. Ami aztán csak erősödik, ahogy közeledik az utazás időpontja, és kehesedik a kölök vagy rémisztget az Időkép. A szállás visszamondás meg egyrészt anyagilag para, másrészt ugrik a nyaralás, mert más időpontra nincs foglalt szállásunk. Így marad az, hogy utazunk bármi áron, és könyörögve vagy viccesen posztoljuk, hogy: „2 napja zuhog ☹, tud valaki valami jó programot Zamárdiban rossz időre?” vagy „Üdv Antalyából, Petikének 39 fokos a láza, de az élet nem áll meg �”. Aztán még ott van az is, hogy átveszed a szobát, és akkor derül ki, hogy a honlapon található képek 10 évesek, és azóta nagyon sok minden történt a szálláson, csak éppen felújítás nem. Csótányhadak, bunkó személyzet, a zuhanytálcát a rozsda eszi, téged meg a méreg. Persze, lehetsz öntudatos fogyasztó, és mondhatod, hogy köszönöd, így nem kéred, csak akkor mehetsz haza, és töltheted otthon a szabadságot, mert hogy szállást már nem találsz, az biztos.

Erre most bólogattok, hogy ilyen az élet, ez már csak így van.

Pedig nem muszáj, így lennie, és most jön a kemping legnagyobb előnye: a szabadság faktor!

Kifejtem: Kiveszek 2-3 hét szabit, elvagyunk otthon. Beüt a kánikula, felcsapom a kedvenc kempinges excelemet, rábökök az egyik sorra, másnap bevágom a családot az autóba, és holiday ON! Nem kell tervezgetni, foglalni, aggódni. Akkor megyek, amikor jó idő van. Ha ne adj’ isten, itthon nincs jó idő, akkor keresek olyan helyet, ami autóval még megközelíthető, és ahol tombol a sunshine. Persze vannak a fancy kempingek, ahová foglalni, meg előlegezni kell, de ezeket, tapasztalatból mondom, érdemes messze elkerülni. A helyes kempingválasztásra a későbbiekben bővebben kitérünk. Ha meg mégis rosszul választottál, akkor sincs nagy gond. Másnap reggel összecuccolsz, kifizeted a számlát (csak az eltöltött éjszakákért persze), aztán keresel egy másik kempinget a közelben.

Ha nem is ez az elsődleges szempont, (de akár lehet az is), a kemping olcsó. Nagyságrendekkel olcsóbb, mint bármely más szállástípus. Csak egy gyors példát említenék:

Népszerű hazai fürdőhelyünkön négy fős családunknak a strandbelépő került volna napi 8 ezer Ft-ba. Négy napot töltöttünk el, tehát 32 ezer lett volna csak a strand. A strandhoz tartozó kempingben szálltunk meg 3 éjszakára, összesen (áramhasználattal együtt) fizettünk távozáskor 28 ezer Ft-ot, amiben, kapaszkodj meg, benne volt az ingyenes strandbelépő mind a négy napra. Ehhez még hozzá tartozik, hogy a kempinges karszalaggal a strand hivatalos nyitása előtt egy órával bemehettünk, így elfoglalhattuk a tuti árnyékos helyet a gyerekmedence mellet. 

Amin a kemping, mint nyaralási opció a legtöbbször el szokott vérezni, az a kényelem. Igen, én is voltam osztály kirándulni a 80-as években, és hárman aludtunk egy olyan sátorban, aminél az első autóm is nagyobb volt. Nem lehetett felállni, és beázott, és minden szanaszét volt, és a földön ülve ettünk, és bogarak és a többi horror. Ezzel nem tudok vitatkozni, tényleg így volt. De néztél körül mostanában a kinemondommelyik (igen, a Decathlon) sportáruház kemping osztályán? Akkora sátrak vannak, hogy esküszöm, laktam már egész kényelmesen kisebb lakásban is. Mellé olyan kiegészítőkkel, amik jó eséllyel tudják feledtetni azt, hogy nem egy sík képernyővel és szaunával felvértezett hotelben töltjük napjainkat. Igen ezeket meg kell venni, de csak egyszer, és az egész simán kijön egy közepes belföldi nyaralás árából. De erről majd egy másik posztban bővebben.

És még hátravan a hölgyek kedvenc kifogása, a vizesblokk. Vélhetően itt is a kamaszkori élmények dominálnak, pókos, penészes közös zuhanyzók, enyhén szólva is elhanyagolt WC-k… Ehhez csak néhány képet mellékelnék, hogyan is fest egy kemping vizesblokkja manapság:

Eddig nem esett szó életünk értelméről, szemünk fényéről, napjaink bearanyozójáról: miért is jó a gyereknek a kemping? Mert neki is szabadság van: kimozdul ő is a napi rutinból, elhagyja a komfortzónát. Nincs mese, helyette lehet a sátor előtt vagy a sátorban nagyokat beszélgetni, szalonnát sütni, az alkonyattal felélénkülő denevéreket nézegetni. Végre lehet anyával és apával egy légtérben aludni. Szöszmötölni, bogarászni a sátor körül, feltalálni magát egyszerű dolgokkal. Kempingezés közben még egyik gyerek sem panaszkodott, hogy unatkozik, miközben a négy csillagos szállodában állandó problémánk, hogy mivel kössük le a gyereket, mert ma már pancsoltunk, voltunk a játszószobában, néztünk mesét és még mindig csak 11 óra van. (Ja, és nálunk minden reggel 6-kor kelnek, így a 8 órás reggelig 2 órán keresztül a szobába zárva a pokol minden bugyrát meg szoktuk járni.)

Miért van ez? Valószínűleg azért mert kevesebb inger éri őket, jobban el tudnak mélyedni dolgokban, nem akarnak 5 percenként mást csinálni, a természet közelsége megnyugtatja őket. Nincs kísértés: nincs TV, játszóház. Van a két keze, az azokkal elérhető dolgok, meg az okos feje, amivel játékokat találhat ki magának.

És miért jó neked? Egyrészt mert a gyereknek jó. Másrészt pedig, mert bár jár lemondásokkal a kempingezés, neked is egész másféle élményeket nyújt, mint amiket megszoktál. Ha adsz esélyt magadnak, hogy ellazulj, azt veszed észre, hogy megszűnik a modern életünkkel együtt járó folyamatos időkényszer. Nem kell időre menni reggelizni, vacsorázni. Majd esztek, ha megéheztek, alszotok, ha álmosak vagytok. A szakaszokból álló napirendet felváltja egy lassú, folyamatos áramlás, amit a kölkök is megéreznek, és szépen lenyugszanak ők is.

És ez azért neked is jó, nem? ;)

Rengeteg helyen lehet olvasni, hogy mennyire káros a TV a gyermekek fejlődésére. Kutatók szerint hatással van a nyugodt alvásra, a koncentrációra, a mozgásra és még lehetne sorolni. Gondoljunk csak bele, hogy a kisgyerek alapvető tevékenysége a játék és a mozgás. Játék közben fejlődik az érzelmi és kommunikációs képességük, szókincsük, fantáziájuk… vagyis játszva ismerkednek meg a világgal. A mozgás pedig nemcsak az izmokra, csontokra van pozitív hatással, hanem a beszédfejlődésre, az idegrendszer fejlődésére, és a gondolkodási funkciókra is. Az a gyerek, aki minél több időt tölt a TV előtt, annál kevesebbet fog beszélgetni, olvasni és játszani.

Ti mit csináltok, amikor szeretnétek a házi munkát gyorsan elvégezni, de a gyerekektől nincsen időtök rá? Nálatok lehet napközben mesét nézni vagy csak este van TV nézés? Mi csak este kapcsoljuk be a TV-t vacsora, fürdés és fogmosás után. Sokan furcsállják, hogy nincsen előfizetésünk, de pontosan a fentiek miatt döntöttünk így. Nem tudom, nálatok hogy van, de mi a meséket online streaming-en nézzük, így kontroll alatt tudjuk tartani, hogy mit néznek és mennyi ideig (nem felejtjük a TV előtt Őket) illetve nincsenek reklámok. Valahol azt is olvastam, hogy 3 éves korig egyáltalán ne nézzen TV-t a gyerek. Oké, de mi a helyzet akkor, ha van egy nagy és a kisgyermeked? Nálunk, Dani éppen ugyanúgy néz mesét, mint Marci... nem lenne szívem bevinni Őt a gyerekszobába, csak azért mert még nem 3 éves.

Ha már nem tudjuk elkerülni a mesenézést, akkor próbálunk odafigyelni, hogy a fantáziájukat megdolgoztatókat kapcsoljunk nekik. Nem szeretjük azokat, amik kiszolgálják a gyerekeket (nem kell gondolkodni rajta). Éppen ezért nem is szeretik nézni a "túl gyors", hangos, villogó meséket (pl. Verdák). Mivel Marci már nagy fiú, így vele meg lehet beszélni, hogy inkább Magyar Népmeséket nézzünk, mint Pókembert vagy Repcsiket. Dani nagy kedvence mostanában a Kis vakond, amit Marci is szívesen néz. Az igazat megvallva, kétszer már próbálkoztunk azzal, hogy kicsit szabadra engedjünk a mesenézést, de mindkétszer durvulás, hiszti, veszekedés, ellustulás lett a vége. Második alkalom után döntöttük el, hogy mi szabályozzuk, hogy mikor és milyen mesét lehet nézni. Ez teljesen bevált: a napi játék és mozgás után jól is esik nekik kicsit lenyugodni és ráhangolódni az alvásra. Semmiképpen nem szeretnénk, ha a TV nézés a személyes olvasásunk rovására menne. Ezért, ha vége a mesének, mindenkinek irány az ágy, és Apa vagy én olvasunk könyvből. Azután lámpaoltás és alvás.

Azt gondolom, hogy ha okosan "irányítjuk" a TV nézést, akkor nem lehet káros a gyerekre nézve, sőt még tanulhat is belőle.  Te mit gondolsz erről? 

Nagyon szeretem az egyedi, magyar termékeket, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy kipróbálhatom a Peluska szütyőt. Számos színben, mintában kapható, de én ezt a Pasi világ-ot választottam. Igazi fiús minták, színek... Kellemes tapintású, pihe-puha anyag, mosógépben mosható.

Ami nagyon tetszik benne, hogy összehajtva valóban úgy néz ki, mint egy kis szütyő. Így, ha babakocsira akasztom, senki nem mondja meg, hogy pelus, popsitörlő és krém van benne. :) Kihajtva, rá lehet fektetni a picúrokat, bár Danit már sehogy sem tudtam rávenni, hogy feküdjön rá, amíg pelenkát cserélek. :P De, hogy addig is nyugodtan megálljon, odaadtam a szütyőt nézegetni, és nagyon tetszett neki a sok robot és űrhajó, ami a belső részen van. :) A végén, még a karjára is tette, és közölte, hogy ő most elutazik. :)

Jó időben, szinte egész nap a levegőn, játszótéren vagyunk. Ilyenkor a hátizsákomba kerülnek a homokozó készletek illetve a séta során gyűjtött "kincsek". A pelusok pedig a szütyőbe, a babakocsira akasztva. Így biztosan nem érintkeznek a pelenkák a homokozós játékokkal. Bár, most éppen nincsen strand idő, de ha megyünk, mindenképpen viszem, hiszen a cipzáros részébe akár 3-4 váltás pelenka is belefér.

Hm, mit is írhatnék még... ha rendelni szeretnétek, akkor Facebook-on bátran keressétek Peluskát. :)

Marci 22 hónapos volt, mikor Dani megszületett. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, teljesen kétségbe voltam esve. Hogy fogom ezt túlélni?? Túl lehet ezt egyáltalán? Hiszen, mindkettő pelenkás még, Marci akkor még nem beszélt, és éppen hogy elkezdett bölcsibe járni. Mindemellett féltem, hogy vajon, mennyire fogja megviselni a kis tesó érkezése.

Amíg kórházban voltam, Mama vigyázott Marcira, Apa bent volt velem. Mindennap bejöttek látogatni, és addig nem is volt gond. Aztán haza vittük Danit... minden percemet lekötötte a gondozása, megismerése. Próbáltam szoptatni, de nem sikerült, így ő is tápszeres lett.

Néhány hét után tudatosult Marciban, hogy ez a Daninak hívott valaki, most már örökre itt "marad". Emlékszem, volt, hogy a rácsos ágyat rázva, legmélyebb álmából felébresztette. Nem egyszer megcsapta a fejét, kitépte a játékot a kezéből,elvette a cumiját és ő kezdte el szopogatni. Ezek ellenére volt, hogy hozta a tiszta pelust vagy a tiszta ruhát.

Eltelt 1 év: Dani szépen fejlődött, elindult, elkezdett beszélni. Így egyre többet tudtak együtt játszani. Talán erre szokták mondani, hogy kezdenek összenőni? Teltek a hónapok, és a viszonyuk kicsit megváltozott, vagy inkább Marci lett nagy fiú? Nekünk pedig kicsit könnyebb lett, mint azelőtt.

A napi "harc" még most, 2,5 év után is megvan, de mára már nem csak testvérek hanem barátok is, sőt néha cinkostársak is. Főleg, ha valami huncutságon törik a fejüket. :) Jó látni, amikor együtt építenek valamit vagy játszanak szerepjátékot. Már most "kempingeset" játszik a bátyjával,  ő is hozza a kis takaróját, műanyag poharát... Marcinak köszönhetően Dani sokkal gyorsabban fejlődik. Nyitottabb a világra, hamarabb kezdett el beszélni, míg Marci sokkal elfogadóbb. Ha olyan a hangulata, akkor pátyolgatni szokta az öccsét.

Nem mondom, hogy könnyű, de minden kezdeti nehézség és félelmem ellenére, nem bánom, hogy kis korkülönbség van közöttük. :)

Köszönöm, hogy elolvastad, és ha tetszett oszd meg, kérlek! :)

Marci már második hete nem jár oviba, mert összevont csoportok vannak, így már két hete vagyunk "összezárva" hárman. Nem mondom, vannak tök jó napok de azért valljuk be két kisgyerekkel, főleg fiúkkal, nem olyan egyszerű... de hát azt mondják teher alatt nő a pálma. :) Szóval, nézzük csak hogyan telt az első hetünk.

Az első két nap katasztrófa volt... véget nem érő könyörgések, érvelések, fenyegetések hegye. Mindhármunknak új volt a "helyzet", hiszen Marcinak még sosem volt ilyen hosszú nyári szünete. Magán bölcsibe járt vagy ahogy ma már hívják: családi napközibe, ahol 2 hét volt a szünet, amikor elutaztunk Hajdúszoboszlóra. Szerencsére nem is beteges, így maximum 2-3 napot szokott itthon lenni megfázással.

Hétfő: vásárlás és főzés, játszótér, könyörgés, hogy vegye fel a cipőjét, kezdjen el öltözni, szidás, hogy ne tépje ki a tesó kezéből a játékot. Helyette kérje el szépen, ahogy kell.  Azzal foglalkozzon, amire megkértem, miért nem csinálja, várjon egy kicsit, nem tudok egyszerre háromfelé figyelni, hagyja a tesóját...

Elkezdtük az úszást, amikor heti 4 alkalommal 1 órát töltenek a vízben. Szerintem, nagyon intenzív, de már a 3. óra után volt látható eredmény: nyakig érő vízben, kapaszkodás nélkül játszott. Ráadásul aznap tanult meg bicajozni is, azóta imád mászókázni is - azt gondolom, hogy van köze az úszásnak ahhoz, hogy ennyire ügyesedik. Marci sosem volt túlmozgásos, de mióta úszni jár, mintha kicserélték volna, igazi, izgága 4 éves kisfiú lett belőle. :)

Kedd: Ma nem kellett főzni, mert maradt előzőnapról. Kicsit én is szabadabb voltam, többet tudtam velük foglalkozni. Még mindig könyörgés, érvelés és szidás, hogy miért csapta meg a tesót? Vegye fel a cipőjét, miért nem azt csinálja amit kértem...?

Szerda: Ismét főzés, mosás. A hét közepére már a gyerkőcök is, és én is kezdtem belerázódni a szünetbe. Emellett jobban be tudtam osztani az időmet, hogy rájuk is, és a házi munkára is jusson egy kis idő. Természetesen, őket helyeztem előtérbe, de valljuk be, a háztartást is kell vezetni, hanem is teljes gőzerővel, de valamennyire mégiscsak....

Csütörtöktől pedig minden simán ment, egyre ügyesebb volt mindenki. :)

A héten összefutottunk néhány ovistárssal, és minden szülő csodálkozott, hogy Marci nem jár nyáron oviba??!! Ezután nem tudtam eldönteni, hogy attól érzem magam "szaranyának", hogy megfosztom Marcit a nyári ovitól, amikor 30 gyerek van összezárva egy csoport szobában, ahol nem a saját óvónénije van. Vagy attól, hogy amíg Ő bent lenne, addig én Danival jövök-megyek. Több napi rágódás után, rájöttem, hogy élvezze ki ezt a nyarat, hiszen ha jövőre ismét munkába állok, akkor sajnos lesz alkalom, amikor vinnem kell Őt az oviba.  Terveim szerint lesz majd olyan hét, amikor csak én leszek itthon, aztán csak apa, utána csak mama. Ezután lesz olyan két hét, amikor én is, és apa is itthon lesz, akkor mennénk el nyaralni. A többi hetet azonban az oviban, bölcsiben fogják tölteni.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blogomat, illetve nézd meg a Facebook oldalamat is. Képeket az Instagramon szoktam megosztani.

Nem tudom, nálatok hogy van, de nálunk apa is ugyanúgy játszik a fiúkkal, Daninak pelenkát cserél, fürdet, intézkedik, jön-megy, mint én. Ezért, azt gondolom, hogy az apák is megérdemlik, hogy ünnepeljük őket. Június 3. vasárnapja Apák napja, amikor az apaságot ünnepeljük, ezzel együtt pedig az apákat, nagypapákat köszöntjük.

Az apáknak régebben csak a családfenntartás volt a „feladatuk”, mára azonban feladatkörük kibővült, és ugyanolyan fontos szerepük lett a gyereknevelésben, mint nekünk, anyáknak. Egyre több családban kapcsolódik be az apuka is a gyereknevelésbe, azonban ők teljesen máshogyan foglalkoznak a gyerekekkel: gondoljunk csak a birkózásokra, focizásra vagy a homokvár építésre a játszótéren. Éppen ezért tőlük más dolgot tanulnak, mint tőlünk anyáktól, de azt hiszem ez így van jól. Azon kívül, hogy hogyan kell megszerelni valamit, apától tanulják meg a nőkkel való bánásmódot, a probléma megoldást vagy azt, hogy, hogyan kell az érzelmeket kezelni.

Nálunk, a két fiú imád apával birkózni, és már megtanulták, hogy ha „durvulni” szeretnének, akkor hozzá lehet menni. :) Ha pedig elfáradtak a birkózásban, és bújni vagy csendesebb játékot szeretnének játszani, akkor jönnek hozzám. Homokvárat is apával szoktak inkább építeni, mert vele lehet sarazni is…. és milyen masszívan áll az a várfal, ha sárral készül. :)

Nálunk mit jelent apának lenni? Apa az, aki vagány, erős, bátor és mindig tettre kész. Aki mindent meg tud javítani, aki kalapál és csavaroz. Aki vicces, és engedékeny. Akivel lehet birkózni, és hagyja magát legyőzni. Aki mindent tud a dinókról és akivel hatalmas vonatpályát lehet építeni. Aki szinte az összes Magyar Népmeséket ismeri. Aki képes hétvégén, reggel 6-kor tejbegrízt főzni a srácoknak vagy Marcival társasozni. Apa az, aki értünk dolgozik. Aki elvisz minket kempingezni, kirándulni...

Nálatok mit jelent apának lenni?

"…Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged."
(Aranyosi Ervin: Apának lenni)